Sam & Daniel

*Hát igen, látszik, hogy tudok levegőt is venni. Igaz, hogy néha csak úgy darálom a mondatokat, mert mindent el akarok mondani, nehogy elfelejtsem. Vannak rövid zárlataim, amikor azt is elfelejtem, hogy minek mentem arra az adott helyre, ezért szoktam néha ezeket gyorsabban mondani. Így viszont egy kicsit sikerült viccesebbé tennünk a helyzetet, hogy mindenkinek jó legyen. Daniel vicces haver, ezért is vagyunk legjobb spanok. Persze még több ok miatt is, de ez is ott van a főbb okok között.*
- Ezalatt azt érted, hogy talán több ideig is együtt lehettek? - *kérdeztem, mert tényleg a haverom volt és a legjobbat akartam neki, de mindenki ismeri vagy hallott Dan nevéről. Szerintem már az egész iskola tudja, hogy ki ő, még azok is, akik csak most jöttek a suliba. Nem is tudom, hogy ki veszi át majd a helyét, amikor ő már leérettségizik* - Csak mert elég régóta ismerlek ahhoz, hogy tudjam, hogy most már komolyabban beszélsz. Vagy csak benőtt a fejed lágya - *viccelődtem, de nem akartam bántóan mondani. Tényleg nem szokott így beszélni egy kapcsolatáról sem. Fogalmam sincsen, hogy hány éve hallgatom azt, hogy ez a csaj bejön nekem, de ez valahogy máshogy hangzik.*
- Figyelj, én nem csapom minden lánynak a szelet, aki csak szembe jön velem az utcán.- *feleltem, majd még hozzátettem* - De válaszolok a kérdésedre: nem tudom, mivel mi csak barátok vagyunk - *mondtam, hiszen tényleg így volt. Semmi több nincs köztünk, még hogyha megéltünk már egyet s mást* - De ugye most nem arra akarsz kilyukadni, hogy össze akarsz hozni vele, haver? - *kérdeztem gyanakodóan, mert ezek a puhatolózások nem mindig vezetnek jóra. Van, amikor csak haverosan kérdezi, de van amikor azt akarja elérni, hogy tegyem valamit, hogy összejöjjek azzal a lánnyal, aki jelen esetben Meredith.*

Hallgattam Daniel-t, miközben a Rebekah-val való kapcsolatáról beszél. Ami azt illeti, szerintem nem olyan sok lány van, akik képes kikészíteni, még hogyha csak néhány pillanatban is. Általában legjobb spanom az, aki kikészíti a lányokat, de csakis egyedi stílusával. A srácokkal jó fej, de a hölgyek azok, akiknek nem tetszik a nagymenő focista vagyok és élvezem duma. Nem tudom hogyan kifejezni azt, amit ő csinál, de biztos, hogy ég és föld vagyunk. A legjobb haverok, de akkor is teljesen különbözünk. Én inkább hosszabb, hűséges kapcsolatra vágyom, ő pedig inkább az a típus, aki minden héten cserélgeti az új kiszemeltjét. Vagyis inkább annak nevezném, mint ideiglesen barátnőnek, de ennyit róla. Én eközben tovább sétálgattam a medence mellett, és hallgattam a vonal másik felén levő személyt. Fogalmam sincsen, hogyan lehet az, hogy valamelyik srác már a csajának nevezi azt, akit még csak nem is ismer. Sosem értettem az ilyen embereket, tehát e szempontból sosem értettem meg Daniel-t. Én úgy gondolom, hogy az alatt az időszak alatt, amikor barátok vagyunk, még megismerjük egymást, nemhogy rögtön fellángol a szerelem. Legalábbis ez az én véleményem, de mindenki úgy hódítja meg a kiszemelt embert, ahogy akarja.
- Na, azért szerintem nincs oda és vissza értem. Figyelj, nem hiszem, hogy lehet köztünk több barátságnál, de ez még a jövőre van bízva. Még ismerkedünk, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz – szögeztem le egyszer és mindenkorra, hogy végre értse meg, hogy nem udvarolok minden lánynak, akit csak ismerek. Én annál hűségesebb vagyok – Amúgy milyen napod volt? – kérdeztem érdeklődően olyan legjobb haveros hanglejtéssel. Nem nagyon beszélgettünk a mai nap, úgyhogy spanhoz illően gondoltam, hogy megkérdezem, hogy történt –e vele valami érdekes. Félig az előző témát akartam mellőzni, de ezt a kérdést amúgy is fel szerettem volna tenni. Hát nem ezért vagyunk mi legjobb barátok?

Szerintem nem lehet olyan életet élni, amikor olyan sok lányt nevezel már a barátnődnek, hogy már a nevüket sem tudod. Sosem értettem, hogy ez miért olyan jó vagy hogyan lehet így élni? Én inkább vagyok az a hűséges és előre már megfontolt típus, aki partnere mellett van tűzön-vízen át. Persze, hogy nekem is volt már szerelmi csalódásom, hiszen 18 éves vagyok, de akkor sem tudom, hogy élhet valaki ilyen életet. Főleg az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy ezt a másik fél hogyan tudja elviselni? Furcsa így külső szemlélőként nézni ezeket az embereket, akkor is, hogyha a legjobb haverod is ilyen. Daniel csajozási módszerét nem értem, mégis sokan odavannak érte, úgyhogy úgy tűnik, hogy manapság a szerelem már nem is a hűségtől függ. Elég érthetetlen, hiszen én a szüleim példájából látom, hogy lehet hosszú, életre szóló kapcsolat fiú és lány között, vagy akkorra már férfi és nő között. Minden esetre én nem vagyok az a lányokat habzsoló típus, úgyhogy nem is kell megértenem őket.
- Tudom, haver, hogy már hónapok óta ismerjük egymást, de én akkor sem két nap után fogom eljátszani, hogy egy pár vagyunk, amikor nem is– mondtam, miközben a szemeimet forgattam. Spanomban az a legrosszabb tulajdonság, amikor ő akar engem kioktatni a csajozási tippjeivel, pedig mindenki tudja, hogy neki hogy értek véget a kapcsolatai. Így is legjobb barátok vagyunk, de ezt akkor sem tudom megérteni. Hallgattam, amint tömören összefoglalja napját a „jó” szócskával. Igen, hogyha ez a téma szóba kerül, akkor nagyon nehezen lehet lerázni.
- Dan, egyet szögezzünk le: ő nem a barátnőm, de azt hiszem, hogy igen – feleltem tömören és szerintem most már végre választ kapott kérdésére – Elégedett vagy? – kérdeztem mosolyogva. Elmondtam neki, amit hallani akart, többet már úgysem fog és nem is tud kiszedni belőlem.

Mindig elmosolyodok, hogyha Daniel a csajozási dolgaival kapcsolatban elkezdi játszani a kis "durcást". Néha nagyon vicces tud lenni, amikor sok szakítás után is azt hiszi magáról, hogy ő a suli legnagyobb szerelmes hőse. Bár, a hőse túlzás, hiszen nem volt még olyan hölgy, akiért szerintem valami élet-halál dolgot megtett volna. Nem mintha szerintem bármi ilyesmiről is szólna egy kapcsolat, de ez a szó akkor sem illik rá. Mondjuk úgy inkább, hogy még így is a lábai előtt hevernek a lányok és alig van olyan, akivel legalább egy napig nem lett volna együtt. Ez ellen viszont ellen példát is tudok hozni, hiszen Meredith és Caroline sem voltak legjobb haverom barátnői között. Még most sem tudom elképzelni egyiküket ebben a szerepben, úgyhogy talán ez is volt az oka, hogy nem akartam hinni a szememnek, amikor Merry lesmárolta legjobb spanom.
- Igen, célzás, de te akkor is a legjobb spanom vagy. Nincs jogod felháborodni - nevettem el magamat, mert már tényleg nem bírtam ki. Olyan vicces volt - Nem azt mondtad, hogy túllépsz a témán? - kérdeztem most én tettetett sértődöttséggel. Olyan, mintha csak egy szappanoperában lennénk, hiszen ott van mindig az, hogyha az egyik szereplővel megtörténik valami, akkor a másikkal is. Na jó, ezt lehet, hogy valaki nem értette, hogy is gondoltam, de nekem ez a véleményem. Mindenkinek más, de én most elmondtam az enyémet – Tudod, Meredith szerintem nem az elhamarkodott döntések híve, úgyhogy szerintem arra még várnunk kell, hogy tényleg a barátjának higgyen – feleltem Daniel-nek. Nem hiszem, hogy jobban ismeri a lányt, mint én, úgyhogy valahogy el kellett neki magyaráznom, hogy miért nem lépek. Nem kell mindent gyorsan megtenni – De ugye ezentúl nem fogsz csajozási tippekkel bombázni? – kérdeztem érdeklődve, mert nem nagyon akartam ezt. Minden nap azt hallgatni, hogy hogyan bűvöljem el Merry-t, főleg a legjobb haverom tanácsaival. Nem mintha nem bíznék benne, de inkább megyek a saját fejem után.

Félreértés ne essék, Daniel a legjobb haverom, de attól még nekem is néha képes az agyamra menni. Ezekkel a dumáival, amiket már amúgy is tudok magamtól is, minthogy „nem fog a barátjának hinni, ha nem adod a tudtára, hogy az akarsz lenni”. Ki az, aki elfogadja barátjának azt a srácot vagy barátnőjének azt a lányt, akinek nem adta tudatára, hogy az akar lenni? Talán ő és Rebekah, hiszen az ő ismerkedési folyamat elég gyors ahhoz képest, amelyekben én élek. Két különböző világ, és én nem szólok bele az életébe, ő sem az enyémbe. Igaz, hogy néha rá kell szólnom, hogy hagyja abba, mivel már túl lőtt a célon, de ezek inkább olyan figyelmeztető, de jó tanácsok. A spanok dolga ez, nem? Nem fogunk rögtön összebunyózni azon, hogy valamelyikünknek nem tetszik a másik véleménye. Egyszerűen vagy elengedjük a fülünk mellett vagy csak mondunk valamit, amivel lekerülhetjük a vitát. Már pár év legjobb barátok vagyunk, úgyhogy már tudom, hogy mi a gondolkodásunk. Ugyanannyira ismerem Daniel-t, mint ő engem. Lehet viszont, hogy nem, hiszen olyan sok dolgot hallok róla a lányoktól, amit azelőtt még én sem tudtam. Ilyen is csak ritkán fordul elő, úgyhogy nincs ezzel semmi gond.
- Dan, tudom, hogy te csak jót akarsz. Véleményem szerint viszont Meredith nem azzal az énemmel szeretne beszélgetni, akit te kreáltál, hanem aki tényleg én vagyok – adtam a srác tudatára, hogy mit gondolok. Így van, nem? Mindenki azt szereti, hogyha a másik fél ugyanolyan marad, mint azelőtt volt. Ha ugyanolyan idegesítő, kedves, laza, megértő. Úgyis már annyiszor beszélgettünk, hogy szerintem tudni fogja, hogy az nem én vagyok. Mellesleg én nem szeretek szerepet játszani. Nem érek azzal semmit, hogyha más leszek, mert akkor magamat is becsapnám. Lehet, hogy furcsa ezt egy srác szájából, mármint gondolataiból hallani, de akkor is ezen a véleményen vagyok. Egyszóval nem a spanomat akarom piszkálni, hanem nem akarok magamnak hazudni.
- Nem, bocsi nem kaptam meg, de akkor holnap ott leszek. És amúgy is? Az alsónadrágos dolog sem lenne rossz, nem? – nevettem, miközben vállat rántottam – Akkor tudatnád velem, hogy mikor vannak edzések, hogy ne járjak úgy, ahogy mondtad? – kérdeztem érdeklődve, miközben már sokadik körömet jártam.

[size=12]
Nem tudom, de úgy érzem, hogy most nagyon felgyorsultak a dolgok. Sorra követik egymást a napok, hetek, s habár alig kezdődött el az év, mégis olyan gyorsan megy minden. Mintha nem is mi irányíthatnánk, hanem csak magától menne össze-vissza, ahogy kedve tartja. Olyan furcsa, hiszen olyan távolinak tűnik a nyár, még ha csak most lett suli. Érdekes, mert még soha nem éreztem ezt. Lehet, hogy az az oka, hogy egymást követték az érdekesebbnél érdekesebb események, mint az, hogy Merry elmondta, hogy vámpírvadász, utána a tábortűzön még találkoztunk is egy vámpírral. Minden olyan kusza és gyors, hogy lassan már azt sem tudom, hogy áll a fejem. Most pedig Daniel jön azzal a dumával, hogy szerezzem meg magamnak Meredith-t. Elnézést, de hogyha már érezne irántam valamit, akkor ki is mondta volna. Csak azt hiszik, hogy a filmekben van olyan, hogy a fiúk szaladnak a lányok után, de úgy tűnik, hogy én mindig ezt csinálom. Nem akarok nyafogni, de ez azért mégis csak furcsa. Mellesleg legjobb haveromnak szerintem háromszor annyi barátnője volt, mint nekem, de ennyiszer több is, amelyikkel véget ért a kapcsolata. Habár most a Rebekah-s dolog komolynak tűnik, de ki tudja? Én sem ismertem ki az évek alatt a legjobb haverom viselkedését.
- Hát, hogyha nem kaptam meg az üzeneted, akkor sejtheted, hogy nem is futottam össze az edzővel - nevettem, még mindig az előző viccen. Mégis ki gondolja azt komolyan, hogy én alsónadrágban ugráljak a pályán? Még belegondolni is rossz és egyben vicces! - Oké, megjegyzem, akkor ott leszek a következőn, haver - feleltem mosolyogva, mjad próbáltam megjegyezni az időt és a napot. Nehéz, de hogyha egyszer akkor kell ott lennem, akkor már másodszorra nem késhetek. Sosem késtem eddig még, úgyhogy nem is szeretnék a közeljövőben - Azt nem mondom, hogy nem baj, de most már tudod, hogy nem kellett volna, haver, nem igaz? - kérdeztem, habár sejtettem rá a választ. Eközben eszembe jutott egy kérdés, amit már régóta fel szerettem volna tenni - És mit mondott neked Caroline a Tábortűzön, Dan? - kérdeztem érdeklődve, hiszen erre tényleg nem tudtam a választ.