Kelly Parsons - KÉSZ

Egyszer régen született egy vártoronyban... Állj, állj, ez nem is az én történetem! Na, szóval 17 évvel ezelőtt egy májusi napon egy nevesincs helyen születtem én Kelly Parsons. Jegyezd meg ezt a napot szívecském! A szüleim nagyon szerettek engem, mivel édesanyámnak sajnos nem lehetett több gyereke. Kár mindig is akartam volna egy csicskás húgot. Na, jó viccet félre téve tényleg jó lett volna egy tesó. Kiskorom óta csak úgy vonzottam magamhoz a barátok és ezzel együtt a hírnevet is. Így nem volt kétséges, hogy majd egyszer belőlem lesz a az iskola kiskirálylánya. Ugye, hogy nem hangzik rosszul? De ez még egy kicsit odébb van. Előtte egy szörnyű esemény történt... Hazafelé igyekeztem olyan gyorsan, ahogy eddig még soha. Eddig mindig húztam az időt, hogy a barátaimmal lehessek, de most el kellett mondanom az anyámnak, hogy én lettem a szurkolócsapat kapitánya. Ő is az volt csak egy másik iskolába, és biztos irtó büszke lett volna rám, ha tudná, hogy az egy szem lánya milyen eredményeket ér el. De csak apa volt otthon, ami már csak azért is volt furcsa, mert elvileg neki valami tárgyalása volt egy másik városban. Szomorú szemekkel nézett rám és azt mondta, hogy anya meghalt. Élőszőr nem akartam elhinni és a hír sokként. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan, de ő csak üresen bámult maga elé. Ekkor jöttem rá milyen, ha elvesznek tőled egy szerettedet. Csak akkor döbbentem rá mennyire is szerettem én az édesanyámat. És többé nem láthatom őt... Elég sokáig magam alatt voltam, de végül rá kellett döbbennem, hogy el kell őt engednem. Sikerült. Azóta pedig csak a megszokott Kelly-t látni. A mosolygós Kelly-t. Azt a lányt, aki tele van energiával és mindig kész lecsapni egy forró pletykára. Most visszatért minden a normális kerékvágásba... vagy mégsem?