Salvatore panzió az 1860-as években

Kath és Stefan számára

Csodálatos reggelre virradtunk. A nap szikrázóan sütött be ablakomon. Semmi kedvem nem lett volna felkelni, de egy ok mégis volt. Katherine. Ki kellett használnom az alkalmat, hogy a bátyám nem tartózkodik a házban. Egész napon szívem választottjával tölthetem. Gyorsan kipattantam az ágyból, majd felvettem a ruháim. Szinte szaladtam a lány szobája felé. Az ajtaja előtt megtorpantam, majd kopogtam. Kisvártatva ajtót nyitott, majd meghajoltam előtte és elámultam látványán. Olyan gyönyörű volt, selymes bőrén játszadozott a napfény, ahogy rávetült. Kézen csókoltam miközben térdre ereszkedtem.
- Katherine kisasszony, volna kedve lejönni velem a kertbe?
Kérdeztem tőle tapintatos hangon, miközben szemeit fürkésztem. Miközben válaszolt, lassan felálltam, de még mindig nem engedtem el a kezét.

Őszintén szólva a mai nap reggelén szívesen keltem fel. A nap sütött, és gyönyörű idő volt. Tudtommal ma nincs itthon Damon, így ma nyugodtan lehetek Stefannal, ami most boldoggá tesz. Reméltem, hogy hamar befog kopogtatni ajtómon, hogy nem lenne-e kedvem valami elfoglaltságot találni. Ahogy sejtettem Stefan nemsokára kopogtatott. Vártam egy kicsit az ajtó kinyitásával, végül könnyed léptekkel az ajtóhoz léptem. Egy halvány mosoly terült szét arcomon mikor megláttam az ajtó előtt lévő fiút. Kézen csókolt miközben térdre ereszkedett, majd miután feltette kérdését, egy mosollyal válaszoltam.
-Örömmel, Mr. Salvatore!-
Válaszoltam még mindig azzal a mosollyal. Stefan nem engedte el kezem, amit egyáltalán nem bántam.

Csüngtem szaván szótlanul. Hirtelen elgondolkoztam, mit is csinálhatnánk ma. Apám nem lesz sokáig itthon, megy a városba. Tegnap azt mondta, be fog nézni Pearl kisasszonyhoz az üzletbe, Mr. Gilbert úr társaságában. Lassan elengedtem Katherine kezét, majd megsimítottam az arcát.
- Nem is zavarok tovább, készülődjön nyugodtan. A tölgyfa alatti padon fogom várni.
Mondtam, majd rogyasztottam köszönésképpen, majd kedvesen ránéztem. Kimentem a szobából és becsuktam magam mögött az ajtót. Lesiettem a konyhába. Az asztalon egy tál sütemény volt. A kamrában kutatni kezdtem valami hordozó után. Kis idő múlva egy piknikkosárra bukkantam. Visszaszaladtam a konyhába, és belepakoltam az egész tál édességet, friss tejet, poharakat. Át szaladtam a nappaliba, ahonnan az egyik polcról egy plédet szereztem. Mikor kész volt a piknikcsomag, kimentem az udvarra, majd az ígért tölgyfa alatti padhoz mentem és leterítettem a pokrócot rá. Középre kitettem a tál sütemény, a tejet valamint a két poharat. Leültem a pad egyik szélére és vártam Katherinet.

Egy halvány mosoly kíséretében bólintottam, és becsuktam ajtómat. A szekrényemhez léptem, hogy felvegyek valami másik ruhát. A mostani ruhával se volt gond, de valami másra vágytam. Végül egy kék színű ruhát választottam, amit rögtön át is vettem. Utána leültem a fésülködő asztalomhoz, és igazítottam egy kicsit hajamon. Lassan elindultam a kertbe, miután kiléptem szobámból, és bezártam magam után az ajtót. Stefan már ott várt a tölgyfánál.
-Örülök, hogy egy ilyen szép napot magával tölthetek.-
Léptem oda, és egy lágy mosoly jelent meg arcomon. Körül néztem, és ahogy láttam még készült is. Piknikezni fogunk! Megint Stefanra néztem, és szélesen elmosolyodtam.
-Még készült is! Olvas a gondolataimba, hisz imádok piknikezni.-
Mosolyogtam. Szerettem piknikezni. De most főleg a társaság miatt ülök le szívesen piknikezni.

Mikor rám mosolygott, olyan volt, mintha megigézett volna. Egyszeriben kimosott mindent a fejemből. Meglepetten bámultam rá. Felpattantam és dereka köré fontam a kezem. Csak mosolyogtam egy ideig, majd loptam egy csókot. Puha ajkához érni a sajátommal... számomra nem is létezik ennél jobb. Lassan elengedtem, mert láttam, hogy apám közeledik. Intett nekünk egyet, majd sietett is tovább a megbeszélt találkozóhelyére. Újra Katherine-re pillantottam, majd lassan elengedtem.
- Mit szeretne enni kisasszony? Engem, vagy a süteményt?
Mondtam játékosan mosolyogva, majd lazítottam a nyakamnál az ing gallérján és lazán kigomboltam a hasamig. Most már nincs itthon senki bármit tehetünk. Lassan megsimítottam az arcát, jelezve, hogy azért mégis komolyan gondolom a kérdést.

Imádtam a mosolyát. Legszívesebben egész nap el tudnám nézegetni. Kissé meglepetésként ért mikor felpattant, és kezeit a derekam köré fonta. Halkan elnevettem magam, és kezeimet a vállára tettem. Egy kis ideig figyeltem arcát, majd Stefan lopott tőlem egy csókot. El mosolyodtam, de lassan elengedett, mert jött az apja. Intettem, és utána megint Stefanra figyeltem.
-Nem tudom melyik lenne a jobb döntés...-
Mondtam halkan, és pár pillanatra az ajkamba haraptam. Az egyik kezemet a mellkasára tettem, és még közelebb léptem hozzá. Mivel, hogy már nincs itt senki, így azt csinálhatjuk amit akarunk. Közelítettem arcommal az övéhez, és lágyan megcsókoltam.
-Maga már nem egyszer el csábított. Már nem tudok ellenálni a csókjainak.-
Mondtan halkan nevetve, és megsimítottam arcát.

Szorosabban magamhoz húztam, érezni akartam a közelségét, az illatát. Szelíden szemeibe néztem, majd újra megcsókoltam miközben a karját simogattam. Mikor elengedtem, a napba néztem, csak hogy bizonyítsam a mondást, a napra lehet nézni, de rá nem.
- Mit szeretne ma csinálni? Esetleg fogócskát játszani csak így ketten?
Kérdeztem kedvesen, majd megfogtam puha kezét. Egyik kezemmel egy süteményért nyúltam, amelyet a szájához tartottam, hogy harapjon bele, majd én megettem a másik felét és lassan lenyaltam a szám.

Szorosabban magához húzot. Kezemmel a tarkóját simogattam, és mélyen a szemébe néztem. Mikor meg csókolt, csukott szemmel élveztem. Azt kívántam bárcsak ne lenne vége ennek a pillanatnak.
-A fogócska jó csak aztán kapjon is el! -
Mondtam nevetve. Stefan a számhoz tartott egy kis sütit. Beleharaptam, és a másik felét pedig megette ő. Kicsit eltávolodtam tőle, de kezét még nem engedtem el kezét. Rámosolyogtam, és végül el engedtem kezét. Hátat fordítottam, és elkezdtem sétálni. Vissza néztem szélesen elmosolyodva. Gyorsan inkább vissza szaladtam Stefanhoz, és röviden megcsókoltam.
-Legközelebb csak akkor kapsz, ha eltudsz kapni.-
Mosolyogtam, és el szaladtam. Direkt nem futottam gyorsan, hogy Stefan el tudjon kapni.

Gyorsan utána futottam. Tisztában voltam vele, hogy egy vámpír ellen semmi esélyem. Reméltem hogy megsajnál és nem megy olyan gyorsan. Bár azt is élveztem volna, ha össze-vissza cikázz a szemem előtt. Szerencsémre lassan ment. A bokrok között szaladtunk. Néha egy-egy kanyarban majdnem belestem a növényekbe. Hát ez a fogócska részemről nem volt szerencsés. Mikor már a kezemet nyújtottam Katherine ruhája felé, hogy elkapjam, teljes lendülettel orra buktam. Nagy nehezen feltápászkodtam és leporoltam a ruhám. Újra elkezdtem szaladni, már sokkal gyorsabb sebességgel. Kis idő múlva beértem a lányt, pont egy meggyfa alatt. Megfogtam a vállát, magam felé fordítottam miközben behúztam a fa árnyékába ahol vadul megcsókoltam. Miután befejeztem bocsánatkérően néztem rá, hogy csak így rátámadtam.
- Alig tudtam beérni kegyed. De a csókja kárpótol a szerzett sérülésért.
Kezemre pillantottam, amelyen egy kisebb seb díszelgett. Nem volt túl vészes, de a vér mégis kifolyt belőle. Riadt arccal pillantottam Katherinere, majd gyorsan hátam mögé dugtam a kezem, hogy ne essen nehezére visszafogni magát, bár tudtam ezzel semmit nem érek. Lassan leengedtem a kezem, mert mégsem bántam volna ha megharap, csak előtte tudjak róla, bár a lesből támadás is bejött. Félve néztem a szemébe.

Nevetve futottam Stefan elől, néha-néha hátra néztem, hátha beér és elkap. A végén már kezdte a kezét nyújtani felém, de nem figyelt a lába elé, és orra esett. Megálltam, hogy megnézzem jól van-e. Nem mentem oda hozzá, csak vártam mikor áll fel. Kicsit nehezen de felállt, és megint elkezdett futni utánam. Mielőtt még beért volna én is elkezdtem futni. Most gyorsabban futott így a meggyfa alatt elkapott és maga felé fordított. Vidáman elnevettem magam, és Stefan vadul megcsókolt. A végén bocsánatkérően nézett rám. Halványan elmosolyodtam jelezvén, hogy megbocsájtok.
Mikor a kezére pillantott automatikusan én is odanéztem. Az arcomról lefagyott a mosoly, és nyeltem egy nagyot. Nehezemre esett, hogy nem támadjak neki, de végül sikerült. Felnéztem és a fiú szemeibe pillantottam. Megpróbáltam egy mosolyt erőltetni arcomra. Rövideket lélegeztem, majd mikor már úgy éreztem, hogy már ténylegesen vissza tudom fogni magam, megfogtam a kezét amin a seb volt. Halkan felsóhajtottam, és őszintén felsóhajtottam.
-Nincsen semmi baj...-
Szólaltam meg szinte suttogva, és őszintén elmosolyodtam. Tudtam, hogy Stefan egyáltalán nem bánná ha megharapná, de most nem szeretném. Most, és ma nem. Homlokomat az övének támasztottam, és becsuktam szemeimet. A szabad kezemet az arcára tettem.

Megérintettem másik kezemmel az kezét az arcomon. Lassan becsuktam a szemem és hagytam hogy csak érzékeimmel tájékozódjak. Beszívtam a levegőt, majd kinyitottam a szemem. Elengedtem a kezét, majd a fához sétáltam és leszedtem két pár meggyet. Visszamentem Katherinehez majd megsimítottam az arcát. Elsepertem szeméből pár kiálló hajtincset és a füleire raktam a meggyfürtöket, amelyek így egy fülbevalót szimbolizáltak. Egy ideig haboztam, majd megszólaltam.
- Gyönyörű.
Csak ennyit tudtam mondani. Szemeit fürkésztem, miközben szabad kezemmel megérintettem a mellkasát, pontosabban a szíve helyét. Lassan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. De ez a csók másabb volt. Hosszabb. Nem akartam elengedni soha. Másik kezemmel a hátát simogattam.

Elengedte kezeimet, és leszedett pár fürt meggyet, és vissza jött hozzám.Mikor a meggyfürtöket a fülemre tette szélesen elmosolyodtam. Kezét a szívem helyére tette. Arcát figyeltem, és közelebb hajolt hozzám. Hosszan megcsókolt, egyik kezem a vállán pihent, a másik pedig az arcán volt. Majd a csók végén halkan megszólaltam.
-Szeretlek Stefan.-
Mondtam halkan, és kicsit bizonytalanul szemeibe néztem. Stefan iránt tényleg őszinték az érzéseim. Neki nem tudnék hazudni. Na jó tudok, de az azért van mert muszáj. Megint közelítettem felé, és röviden megcsókoltam. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a napnak. Nem akartam, hogy bárki is visszajöjjön ide. Azt akarom, hogy csak így kettesben legyünk.

Amikor kimondta hogy szeret és tényleg úgy mondta hogy szeret, szinte alig álltam a lábamon. Úgy éreztem magam, mint aki a mennyekben jár. Először diadalittas mosoly terült szét az arcomon a tudatra, hogy ilyet biztosan nem mondott még a testvéremnek. Csak engem szeret. Damon soha nem érdemelné meg őt, én viszont igen, egy örökkévalóságig.
- Én is szeretlek, Katherine! Mindennél jobban a világon. És örökké szeretni fogom, édes angyalka.
Tettem szóvá gondolataim, majd visszacsókoltam. Nem akartam hogy véget érjen ez a nap, hogy szembenézzek testvérem haragjával, hogy el kelljen engedjem ezt a lányt, akit csak egyedül én szeretek a világon igazán és kitörölhetetlenül.

Azonnal szétterült az arcán a diadalittas mosoly. Biztos attól, hogy Damonek még nem mondtam ilyet. Kb. most úgy néz ki mintha valami versenyt nyert volna meg. Halkan felsóhajtotta, és magam elé pillantottam. Felnéztem, de most nem rá hanem jobbra néztem.
-A testvéred mikor ér haza?-
Kérdeztem egy halvány mosollyal és megint ránéztem. Biztos elfogja neki mondani. Ezzel is haragot kelteni, és féltékenységet előhozni Damonból. Szomorkásan felsóhajtottam, és odabújtam Stefanhoz. Kezemmel hátul a haját simogattam, és becsuktam szemeimet.
-Nem akarom, hogy vége legyen ennek a napnak! És azt sem akarom a bátyáddal miattam veszekedjetek...
Mondtam halkan, és arcomat a vállába temettem.

Mikor felvette a testvér témát ökölbe szorítottam a kezem, bár a büszke érzés még nem múlt el.Egy pillanatig haboztam, majd lazítottam kezemen én válaszoltam.
- Estére ígérte. A veszekedés pedig... már meg se kottyan, ha ilyen díj kapok mint ön.
Mondtam mosolyogva a végén, majd megsimítottam a haját. Kár karommal átfogtam a hátát és még szorosabban magamhoz húztam.
- Nem kéne visszamenni a reggelinkhez még mielőtt megeszi valami állat? De ezentúl ne fussunk.
Mondtam játékosan majd megpusziltam a homlokát miközben a távolba néztem.

Kibújtam öleléséből, és sétáltam pár lépést. Hátra néztem, hogy jön-e Stefan. Láttam, hogy még mindig ott áll, ezért a kezemet nyújtottam érte. Mikor megfogta, elindultam vissza vele a tölgyfához. Pár perc múlva oda is értünk. Leültem, és kezembe vettem egy sütit. Megettem, és utána megszólaltam.
-Na és mit fogunk még csinálni?-
Kérdeztem kíváncsisággal a hangomban. Nekem például lenne pár ötletem, hogy mivel tudnánk az időnket tölteni. Közelebb ültem hozzá, és lassan közelítettem az arcommal felé. Adtam egy puszit az arcára. Remélem tényleg este jön haza Damon. Majd lefoglalom Stefant, hogy még véletlenül se tudjanak beszélni. Nem akarok balhét, de tényleg.

Gondolkodóba estem. Ma egész nap miénk a ház. Előre senki nem jelentkezett le, hogy látogatni akarna, anélkül pedig nem engedhetek be senkit.
- Rengeted ötletem lenne, amelyet ketten megvalósíthatunk.
Mondtam egy félmosollyal az arcomon, amelynek tudtam hogy nem tud ellenállni. Az ötlet konkrétan az volt, hogy felmehetnénk valamelyikőnk szobájába és akár ott folytathatnánk azt, amit elkezdtünk. Kézfejemmel ember formálva lépkedtem karján, majd kedvesen mosolyogtam. Apróm csókokat leheltem ajkára miközben beletúrtam a hajába.

Tudja jól, hogy a fél oldalas mosolyának nem tudok ellenállni. Mondhatjuk, hogy ez egy kisebb gyengeségem. Kicsit huncutan elmosolyodtam, Stefan elkezdte csókolgatni ajkaimat. A hátát simogattam, Stefan pedig a hajamba túrt.. Pár perc elteltével eltávolodtam tőle, habár eléggé nehezen ment, mert nem akartam elszakadni tőle egy percre se.
-Hova menjünk? Az ön szobájába, vagy az enyémbe?-
Kérdeztem egy halvány mosollyal. Kicsit türelmetlen voltam ezért álltam fel ilyen hamar. Nem bírtam ki, hogy nem hajoljak oda egy rövidke csókért, így megcsókoltam, és megint kiegyenesedtem. Kezemet felé nyújtottam, és vártam, hogy felálljon, és felmenjünk a házba.

Szélesen elmosolyodtam majd felpattantam és egy hirtelen mozdulattal az ölembe kaptam a pehelykönnyű lányt. Halkan elnevettem magam az arcán, amit vágott.
- Az ön szobájában mindig kényelmesebb az ágy.
Mondtam kacéran, majd elindultam a ház felé Katherinel az ölemben. Nem foglalkoztam a piknikes kosárral, se semmivel. Mondhatni otthagytam csapot papot. A lépcsőnél már szinte szaladtam. Szó szerint berúgtam a szoba ajtaját. Lettem az ágyra, majd levettem az ingem és rákacsintottam.

Meglepődtem mikor felkapott az ölébe, és elnevettem magam. Felmentünk a szobámba, és lerakott az ágyamra. Levette az ingét. Szélesen elmosolyodtam, és a karjánál fogva magamhoz húztam. Hosszan megcsókoltam, és beletúrtam a hajába. Vágytam a csókjaira, vágytam az érintéseire. A szabad kezem hol a hasát, hol pedig a hátát simogatta.
-Ez a nap egyre jobb, és jobb.-
Szólaltam meg és megcsókoltam megint, csak most rövidebben. A csók végén pár pillanatra leálltam, és mélyen a szemében néztem. Vettem egy mély levegőt, és újból megcsókoltam.

Hosszan csókoltam az ágyon, majd lassan a hátára döntöttem. Egy pillanatra eltávolodtam tőle. A sebes kezemre néztem. Még mindig nem gyógyult be. Egy pillanat gondolkodás után Katherine szájához tettem a kezem.
- Tessék. Igyál. Kérlek. Érezni akarom a fogad magamban.
Ez egy kicsit bizarr kijelentés lehetett. Kissé mazochista is. Szelíd arccal néztem rá, majd mielőtt bármit is tudott volna mondani bátorítóan megcsókoltam majd hagytam szóhoz jutni.

A csók után nyeltem egy nagyot túlságosan is csábító ez az ajánlat ahhoz, hogy visszautasítsam. Szerintem ezt Stefan is tudta, hogy nem fogom visszautasítani. Felsóhajtottam.
-Hát legyen!-
Mondtam halkan, és számhoz emeltem kezét. Kezemmel megsimítottam azt a részt ahol meg fogom harapni, és határozott mozdulattal beleharaptam. Már tudom kontrollálni magam, bármennyire is édes, és csábító a számomra Stefan vére. Csukot szemmel élveztem a vért, majd lassan eleresztettem kezét. Halványan a fiúra mosolyogtam, és megnyaltam a számat.
-Sajnálom.-
Mondtam egy bocsánatkérő mosollyal, és adtam neki egy rövid csókot.

Félve pillantottam megharapott kezemre, amelyen most még nagyobb seb, pontosabban egy harapásnyom tátongott. Félve elmosolyodtam majd viszonoztam a csókját.
- Nem is volt olyan rossz.
Feleltem mikor levegőhöz jutottam. Az ölembe húztam Katherinet és lassan megöleltem. Mindig érezni akarom a közelségét. Lassan kifújtam a levegőt és mélyeket lélegeztem majd egyenesen a lány szemébe néztem.
- Szeretlek!
Leheltem komoly arccal miközben a szívem egyre hevesebben vert.

Én is a kezére pillantottam. Egyik kezemmel megsimítottam a sebet, és halkan felsóhajtottam. Stefan az ölébe húzott, és megölelt. Fejemet a mellkasának döntöttem, és úgy hallgattam csukott szemmel szívének minden egyes dobbanását. Lehetett hallani, hogy mikor mondta, hogy szeret hevesebben kezdett el verni a szíve. Felnéztem rá, és kezemet az arcára tettem.
-Én is szeretlek!-
Mondtam szinte suttogva, és lágyan megcsókoltam. Utána megint visszabújtam hozzá, és a sebes kezét a kezembe vettem, és azt simogattam. Egy kis idő múlva felnéztem rá.
-Adjak a véremből, hogy meggyógyuljon?-
Kérdeztem csöndesen, és szelíden ránéztem.