Hozzászólások száma : 212 Join date : 2011. Apr. 30.
Tárgy: Michigan-tó környéke Szomb. Okt. 08, 2011 1:08 am
...
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Szomb. Okt. 15, 2011 12:22 am
• Katherine & Elijah •
Ma tettem egy kis kiruccanást a belvárosba. Mivel jómagam poggyászként élek, semmi kedvem még bőröndökkel is bajlódni. Csak a legszükségesebbeket hordom magammal, a többit mindig helyben szerzem be. S most Chicago-ban is. A főtér mellett kiszemeltem magamnak egy középkorú férfit, aki Ferrari-val szelte az utcákat. Bizonyára nem idevalósi, és vastag a pénztárcája. Lám, igazam volt: Boston-ból jött gazdag orvos, akit egy kis megigézéssel rávettem, hogy vásároljon be nekem. Az emberek sem ostobák annyira, hogy egy fiatal lányra hagyják óvatlanul a bankkártyájukat. Így elhitettem a drágával, hogy a mennyasszonya vagyok, ergo kötelessége. Végül a férfi segítőkészen végigvásárolta velem a főút ruhaüzleteit, majd mindenről megfeledkezve folytatta útját New Yersey-be egy konferenciára. Persze lehet, hogy egyszerűbb lett volna az árusokat megigézni a boltban, csak hogy ne kelljen fizetnem – mert hát én magam semmiképp sem fektetek bele pénzt, egyszerűen elveszem, ami kell – de ha ezt túl gyakran csinálnám a többi hasonlóan gondolkodó vámpírral együtt, akkor szép lassan tönkremennének az üzletláncok. Ezt pedig nem akarom, elvégre is Amerika mintapolgára vagyok, aki a társadalom aktív és tevékeny tagja. Hát igen, az az egy biztos, hogy a Föld nem népesedik túl, ha rajtam múlik. És visszatérve a vásárlásra: ennyi szórakozás igazán jár nekem azon kellemetlen találkozás után, amiben részem volt a nap folyamán: sikerült Klaus-szal találkoznom Gloria bárjában. Szerencsémre még nem vagyok a kis házi rabszolgája, ám mindennek ellenére, cseppet sem érzem magam biztonságban. Klaus szeret szórakozni az áldozatai érzéseivel, most is csak játszik velem, mint macska az egérrel, mielőtt megöli. Ki akar készíteni, de én elhatároztam, hogy nem fogom hagyni. Végül kisebb tucat bevásárlótáskával érkeztem vissza a hotelszobába, amit kivettem magamnak, és kezdtem szépen kipakolni kiválasztott szobámban. A szekrény szépen lassan kezdett megtelni, mikor rádöbbentem, hogy éhes vagyok. Félbehagytam hát a rakodást, és elhagytam a szállásomat. Csendes sétára indultam a Michigan-tóhoz. Nem fog feltűnni, ha onnan eltűnik egy-két ember. Már sötétedett, én pedig az éj részéve váltam szinte sötét ruházatommal: magas sarkú csizma, bőrnadrág és sötétbíbor színű fölső. A hajam fürtökben omlott a vállamra szabadon, akárcsak régen, és mosolyogva vetettem bele magam a sötét éjszakába. A sétám már kezdett túl hosszúra nyúlni, mikor egy rakományokkal teli halászhajó fedélzetén pillantottam meg mozgást, és úgy döntöttem bevetem a védtelen, elesett, segítségre szoruló kislány kártyámat, amivel közelebb csalhatom magamhoz a kiszemelt áldozatot. Ilyen messziről nem láttam tisztán, de járása és kiállása alapján férfi lehetett. Felmentem a hajó fedélzetére, még mindig túl messze tőle, de épp olyan közel, hogyha ember is meghallja a hangom. - Aú! Francba… - káromkodtam el magam modern szokáshoz híven, miközben tettetett fájdalom suhant át az arcomon, és a bokámhoz kaptam, mintha az kiment volna – Segítene valaki? – kérdeztem, és elfojtottam egy ravasz mosolyt, mikor láttam, hogy kiszemeltem feje a hangom irányába fordul. Ám mikor megpillantottam az ismerős arisztokrata vonásokat, elképedésemet már nem tudtam nem mutatni. „Hogyan?” dübörgött a kérdés a fejemben, miközben azt figyeltem, ahogyan az alak közeledett felém. Nem akárki volt, hanem Elijah…
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Szomb. Okt. 15, 2011 8:57 am
Miután régi barátom kiengedett a koporsóból szükségem volt egy kis sétára. Chicago pont megfelelt,sok hely volt ahova el lehetett látogatni.Egy rövid beszélgetés után elköszöntem a boszorkánytól és elindultam kicsit felfrissíteni magam.Nem mehetek vissza Mystic Fallsba ilyen erőtlenül.Lassan esteledett,de ettől még elég sok ember mászkált az utcákon.Nem ölhetek meg senkit ennyi ember szeme láttára,ezért egy elhagyatottabb helyre mentem.Ott csak pár embert járt,és ők is siettek elhagyni a környéket. Egy középkorú férfi volt hozzám a legközelebb,ezért őt választottam szomjam oltására.Oda léptem az illetőhöz és hamar végeztem vele.Nem akartam megigézni,vagy életben tartani,mert nagyon éhes voltam.Egy ilyen helyen úgysem fogják hamar megtalálni a holtestét.Tovább álltam és a Michigan-tó felé vettem az irányt.Nem akartam vissza menni a nyüzsgő utcákra.Kell egy pár óra itt lét,hogy gondolkozzak,hogyan tovább és csak azután vissza térni Mystic Fallsba. A sötétség egyre jobban eluralkodott Chicago felett,de nem igazán érdekelt.Egy ilyen városban nem furcsa ha még ilyenkor is a szabadban van valaki. A Michigan-tó felszíne szinte tükörsima volt. Ha nem lett volna pár hajó amitől fodrozódna a víz,akkor még szebb lett volna. Nem mostanában utaztam hajón,de ezek nem is álltak közel hozzám.Valahogy a hajókat nem szerettem,és nem is volt szükségem rájuk.Most pedig egy halászhajó ahol ilyen későn nincs senki,most tökéletesen megfelel,hogy egyedül legyek és gondolkozzak.A legszimpatikusabb fedélzetére felmentem és onnan néztem rá a városra.Szép volt a kilátás,és ilyen távolról csöndesebb is volt minden. Már kezdtem elmerülni abba,hogy hogyan tovább de egy halk zajra lettem figyelmes. Éreztem,hogy vámpír az illető és lassan közelebb is léptem hozzá.Katerina volt,aki szerintem nem pont arra számított,hogy én jelenjek meg hanem egy emberre aki bedől a boka kimenős csapdájának.De én se számítottam rá.Jelenléte közömbösen hatott rám. Régen ha találkoztam vele ez teljesen máshogy volt,de most már ez megváltozott.Kiderült,hogy milyen valójában,hogy képes mindenkit felhasználni saját céljai elérésében. Most már nekem csak egy vámpír aki mindenkit kihasznál,és hátba is támad ha kell.De egyben biztos voltam mégpedig abban,hogy ahogy csak én ő is gyűlöli Klaust.Ő lenne az utolsó akiben megbíznék,de tény,hogy tudhat valamit róla.Csak úgy nem volt neki semmi mondani valóm,de megölni se akartam.Majd egyszer megteszi valaki biztosan ha így folytatja,de nem ő az első számú a listámon akit meg akarok ölni. -Üdv Katherine.Látom még mindig így intézed a dolgaidat.Esetlennek mutatod magad,hogy magadhoz csalogasd azokat akik segíteni akarnak neked. Dehát te ilyen vagy. Mi szél hozott ide Chicagoba?- Gondoltam,hogy ő tud arról,hogy a bátyám megölt,de nem akartam elmondani,hogy hogyan lehetek újra itt.Ha kíváncsi rá úgyis meg fogja kérdezni.Semmilyen érzelem se tükröződött az arcomon,csak közömbösen szóltam hozzá,és ez valójában is ugye így volt.Jelenléte nem hatott rám sehogy sem. De azt nem értettem,hogy mit keres pont itt Chicagoban.Talán Klaust követi vagy vele kapcsolatos dolog miatt van itt. Ő se különösebben örülhetett nekem véleményem szerint,de ő csak annak örül ha valakit hátba szúrhat és becsaphat. Néztem egy kis ideig,hogy tettetett fájdalommal fogja a bokáját majd ránéztem a városra.A város fényeit néztem majd újra Katherine-re néztem a válaszára várva.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Vas. Okt. 16, 2011 2:11 am
• Katherine & Elijah •
Úgy tűnik, hogy Chicago igazi csemege minden vámpírnak, legyen az hétköznapi, netán ős, véletlen hibrid. Kicsit ebből a szempontból hasonlít Mystic Falls-ra, mert olyan akárcsak a méz: vonzza a méheket. Fogalmazzunk úgy, hogy én magam Klaus-t követve jöttem ide, de arra nem számítottam, hogy mással – aki érdemben számít – is találkozom. Ha mégis lett volna bennem gondolat erre vonatkozóan, akkor Elijah a lista végén szerepelt volna, hiszen a saját szememmel láttam, amint pár hónapja még a Virginia állambeli kisvárosban a helyi vámpírvadász-történelemtanár lakásában Klaus kíméletlenül leszúrja őt ezzel átadva egyfajta mumifikált állapotnak. Stefan épp akkor jött látogatóba, és mindannyian láttuk, amint a férfi teste egy koporsóba köt ki, amit végül Klaus ki tudja, merre szállított. Mostanra tudom, hova: ide Chicago-ba, egy raktárhelyiségbe, amit ha tudnám hol van, sem keresnék fel, mert bár az ősvámpírok segítségemre lehetnének, épp olyan könnyen meg is ölhetnek. Sokkal jobb szövetségeseket is találhatok magamnak, ám ha már így alakultak a dolgok, hogy mint kiderült, Klaus óvatlan volt, s valamilyen csoda folytán Elijah mégis él, nos a javamra fordíthatom a dolgot… Reméltem, hogy ő is így gondolja, és nem akar végezni velem. Könnyedén megtehetné ő is, ám belőle nem néztem ki annyira, mint a testvéréből. Elijah nem kegyetlen… vagyis de igen az , csak nem azon a szívtelen módon mint Klaus. Benne van tartás és tisztesség. Tudom, hiszen 1492-ben voltak vele jó napjaim. Ám ezzel ellenben ő volt a csapatok vezére, akit a keresésemre küldött üldözőm, az éjbe kiáltotta a nevem, és a véremet akarta. Legalábbis én ostoba azt hittem. Pedig talán ha kicsit jobban kinyitom a szemem, észreveszem, hogy ő segíteni akar nekem, ám mindent elrontottam, mert én már csak ilyen vagyok: lobbanékony és meggondolatlan. Rossz tulajdonságok, melyeket az idők során igyekeztem kiölni magamból, de sokszor úgy érzem, hogy ez lehetetlen. - Elijah… - suttogtam alig hallhatóan, mikor megállt előttem, és meglepettségemet igyekeztem leplezni. Ha látja rajtam a döbbenetet, akkor tudja, hogy lépéselőnyben van, ami viszont engem gyengének mutat, viszont sosem jó, ha az ellenfeled tudja, hogy rossz passzban vagy, így hát elhatároztam, hogy tovább színészkedem, de ezúttal nem az esetlen lesz a szerep. Ám igazság szeret Elijah-nak nem kellene az ellenségemnek lennie, hiszen Klaus mindkettőnk életét tönkretette. Ha valakiknek, akkor nekünk össze kellene fognunk. Aztán meg… Katherine-nek szólított, ami manapság meglepő, mert nem is olyan régen Klaus hívott Katerina-nak, azon a néven, amit épp miatta vetettem el. - Tudod jól, hogy nem ilyen vagyok – felelek hűvösen lekezelő szavaira, és arra célzok, hogy emlékeznie kell azokra az évszázadokkal ezelőtti eseményekre. Senki sem mondhatja, hogy akkor csak esetlennek mutattam magam, és így akartam elnyelni az ő vagy Trevor segítségét. Ártatlan voltam – bizonyos tekintetben -, és ezt tőlem a bátyja vette el. – De nem tudtam visszautasítani a kínálkozó alkalmat – egészítettem ki mondanivalómat csalóka mosoly közepette, és elengedtem a bokámat, ami természetesen egyáltalán nem fájt. – Jó látni, hogy akadnak még segítőkész férfiak. Túlzás volt ez a bájcsevegés, de nem tudtam visszafogni magam, mert egy új terv ötlete kezdett megfogalmazódni bennem. Elijah igen nagy hasznomra lehet, ha hajlandó szövetkezni velem, elvégre is sok dolog van, amit tudok Klaus-ról, és arról, hogy miképpen lehet őt megölni. Mert meg lehet, kell hogy legyen rá mód, mert a természet nem borulhat fel ily módon. Én pedig ki fogom ezt deríteni. - Nem a szél hozott… hanem Klaus – mondtam egy rövid hatásszünet után, és figyeltem a velem szembenálló férfi szemében tükröződő utcai fényeket, majd mintha ez a téma nem is érdekelne vagy mintha lényegtelen lenne mindkettőnk számára kutató tekintettel kezdtem fürkészni a hajókabin ajtaját. – Hm… jólesne most egy tea – jegyeztem meg, és kinyitottam az ajtót, majd örömömre épp egy kisebb konyharészbe érkeztem, ahol én gyorsan kiismertem magam, és feltettem egy kis vizet főni. – Szóval, érdekel, mit tudok? – fordultam ismét az ajtónál álló Elijah felé várakozó mosollyal az arcomon.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Vas. Okt. 16, 2011 8:21 am
-Régen azt hittem,hogy őszinte vagy de beigazolódott,hogy olyan voltál mint amilyen most is csak akkor nem mutattad ki ennyire.- Ha anno tudom,hogy Katherine mennyire álszent volt,akkor eszembe se jutott volna közeledni felé. De mostanra szerencsére kiismertem és már az se érdekelne ha meghalna.Most viszont tudhat dolgokat Klausról és nekem csak ez számított.Ha ehhez az kell,hogy félre tegyem azt,hogy Katherine mit tett akkor legyen.A testvérem halálát akarom és ehhez információkra van szükségem. -Természetes érdekel,hogy mit tudsz,de most már nem vagyok biztos abban,hogy az igazat mondanád.De bízok abban,hogy utálod annyira Klaust,hogy végre hajlandó legyél kivételesen őszintének lenni.Gondolom tudod,hogyha mégse az igazat mondod akkor megöllek.- Ugyanúgy érzelemmentesen mondtam ki ezeket a szavakat,hiszen ha nem azt mondja amit igazából tud akkor biztosan megölöm. -Ha már így összefutottunk itt az egész este arra,hogy elmondd amit tudsz.Én is tudok pár dolgot,szóval ha hazudsz hamar ki fog derülni.Ha olyat mondasz amivel előrébb jutok akkor végre valami jót is cselekedsz,és egy nagyon kicsivel pozitívabb lesz a képem rólad.- Elmosolyodtam,de ez a mosoly egyáltalán nem volt őszinte. Az az egy dolog jó volt Katherine-ben,hogy hamar sok dolgot meg tud tudni,most például Klausról,ami csak a hasznomra válik. Követtem Katherine-t a kis konyhába majd meg is álltam nem akartam túl közel menni hozzá. Nem pont ő szerepelt a listámon az elsők között,akikkel szövetkeznék Klaus ellen,de tény,hogy Katherine se szimpatizál annyira vele.Ilyenkor meg is köszönném a testvéremnek,hogy ennyi ellenséged gyűjtött magának az évek alatt,mert így könnyebb minden. Az is lehet,hogy a végén kiderül,hogy Katherine pont Klaussal van de ennek csak kicsi az esélye. Ennyire még ő sem lehet ostoba,hogy Klaus oldalára álljon. -És mit találtál ki,Klaus ellen? Vagy egyenlőre csak követed?-Kérdeztem ugyanolyan hűvösen mint eddig.Reméltem,hogy nem csak húzza az időmet és tényleg van valami hasznos információja,mert ha nincs akkor értelmetlen az itt létem is.De valami csak volt,ha ennyire boldog volt attól,hogy tud valamit.Ha el is mond valamit,nem vagyok még biztos abban,hogy én is elmondom neki a terveimet. Ahhoz nem bízok benne eléggé.Sőt,jobb ha minél kevesebbet mondok el neki.De még nem döntöttem el pontosan mit mondok el neki és mit nem,először meghallgatom és majd akkor döntöm majd el.Hiába volt Klausról szó akinek mindketten a halálát akarjuk én akkor sem tudtam csak úgy kitálalni mindent Katherine-nek. Ha valójában is olyan lett volna,mint amilyennek régen mutatta magát akkor a legjobb szövetséges társam lehetne. De ez a jelen és nem az a Katerina akit megismertem. Most már ezen nem lehet változtatni és nem is akarok mert már teljesen elhidegültem a lánytól.És ha segít ez akkor se lesz másképp csak nem romlik tovább a kialakult képem róla. Nem tudtam meddig lesz itt Chicagoban ezt majd ráér megkérdeznem később is.Elkezdett fújni erősen a szél és ettől kicsit megingott a hajó,de nem tartott sokáig és de a szél még mindig fújt.Már teljesen besötétedett de a város zaját ugyanúgy lehetett hallani,hiszen attól,hogy későre jár még nem áll meg egyáltalán az élet.Fogalmam se volt arról,hogy a beszélgetésünk meddig fog tartani,de sejtettem,hogy elleszünk itt egy ideig,ha Katherine mindent elmond amit tud. Ha egy ember ide téved a hajóra akkor gondolom Katherine hamar elintézi majd ahogy szokta.A konyhában volt egy kisebb asztal és körülötte pár szék.Leültem az egyikre nem mintha nem bírtam volna végig állni az estét de így mégis kényelmesebb.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Kedd Okt. 18, 2011 4:10 am
• Katherine & Elijah •
- Nos, jó tudni, hogy mit gondolsz rólam – jegyeztem meg, miközben éreztem, hogy valahol mélyen megbántódom azon, hogy ennyire félreismer. Természetesen sok dolgot tette, ami miatt ilyen véleménnyel lehet rólam, sőt azt megértem, hogy mások miért gondolkodnak így rólam, de éppen ő…Ő, aki ismert még anno, mikor a légynek sem akartam ártani. Na jó, nem mondom, hogy szent voltam. Ilyet sosem állítanák, egyrészt mert a szentek unalmasak, másrészt mert valóban semmi ilyesmi nem vagyok, nem is voltam és nagyon valószínű, hogy nem is leszek. Nem hiszem ugyanis, hogy ez a titulus illene arra, aki 15 évesen teherbe esik a szomszéd birtok lovászfiújától. Ó, igen, ez az a bizonyos házasságon kívüli „baleset” melynek köszönheti az életét Elena, illetve Klaus azt, hogy megtörhette az átkot, és én azt hogy kitagadtak, hogy el kellett mennem az országból, s olyan hánya vetett volt a sorsom, hogy végül Angliában kötöttem ki, közvetlenül Klaus karjai közt. Persze előtte még megismerkedtem Elijah-val. Vele, aki akkoriban kedves volt velem, de nem hiszem, hogy a testvére ellen fordult volna miattam. Nem, ilyen naiv hitbe nem ringatom magam, ezért döntöttem hát azon a végzetes éjjelen a szökés mellett, és nem bántam meg. Jobb így élni, mint sehogy. - Igen, utálom annyira Klaus-t, hogy mindenre hajlandó legyek azért, hogy megszabadulhassunk tőle. Ennek keretében a minden alatt azt értem, hogy őszinte leszek, és reménykedem benne, hogy ezt értékeled – vettem fel én is közönyös hangnemet, és tárgyilagosan fogalmaztam meg a mondanivalómat. Szeretem úgy intézni a dolgaimat, hogy magamnak abból ne legyen hátrányom, de amit most csinálok, az hogy megpróbálok szövetségre lépni Elijah-val olyan mintha borotvaélen táncolnék: veszélyes, sosem tudni, hogy melyik döntésem, mondanom miatt akarja a fejemet a porba. Bár ahogyan egyszer fogalmazott: a halál túl kedves lenne azok után, amit tettem. Bár ezalatt sosem értettem, mire céloz, reménykedem benne, hogy zat jelenti, hogy ő is előbb látni akar szenvedni, mintsem megölne. Bár néha nem tudom eldünteni, melyik lenne a jobb… - De tudod ezt sosem értettem. Téged mi fordított ellene? Valaha a fő segítője voltál, a bizalmasa… - mondtam, és elhúztam a számat, mintha keserűen gondolnék vissza azokra az időkre. Valójában akadnak szép és kegyetlen pillanatok is, de miért ne lehetne az épp a legszörnyűbb, ami közben a legszebb? Arra a megjegyzésére nem is válaszoltam inkább, hogy majd pozitívabb véleménye lesz rólam, ha ezúttal végre valami jót is cselekszem. Jót, mi? Mondja Ő, aki egy ártatlan lányt akart feláldozna a testvériség oltárán, és minden szó nélkül tűrte bátyja elmebeteg játékait a környezetében. Talán ő megszokta, de én akkor még nem, és ő magát ezek után jónak nevezné? Átmentem a konyhába, és a halk léptekből arra következtettem, hogy maga Elijah is követett. Számítottam rá, de amúgy anélkül készítettem a teát, hogy felnéztem volna. Előkészítettem két csészét, és csevegő hangnemben megkérdeztem: - Earl Grey jó lesz? – a választ meg sem vártam, mivel ez volt az egyetlen fajta tea a fedélzeten, de azért így illett, majd a filtereket elhelyeztem a csészékbe, és beszélni kezdtem, mikor ár türelmetlenné vált a légkör. - Igen, van tervem. Szerintem elég jó, bár van benne kockázat, nem is kevés, de ha ez Klaus legyőzéséhez segít, akkor megéri – mondtam színtelenül, és figyeltem, ahogyan a víz felforr. Elzártam a gázt, és leemeltem a kancsót, majd kitöltötte a forró lét a két csészébe, és Elijah felé fordultam, aki időközben leült. Valamit azonban hallanom kelett tőle, mielőtt minden kártyámat felfedem előtte: - Sokat jelentene nekem, ha a szavadat adnád, Elijah, hogy nem állsz át Klaus oldalára, hogy a megtudottakat nem fordítod az ő javára, hogy tényleg az ő bukását akarod – mondtam mélyen a férfi szemébe nézve. Lényegében ez volt a feltételem, mellyel szemben elmondom azt, amit tudok.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Kedd Okt. 18, 2011 8:37 am
-Igen,régen Klaus mellett voltam de csakis azért,mert ő volt az egyetlen aki tudta hol van a családom,mivel ő ölte meg őket. Egy idő után azért nem tartottam vele mert ő és én is teljesen máshogyan gondolkodtunk. Nem azért voltam mellette mert annyira szerettem vagy ilyesmi.- Csak kényszerből szegődtem a testvérem mellé,és ha tudtam volna azelőtt,hogy hol vannak a családtagjaim akkor elkerülöm Klaust.És mivel rájött,hogy én nem is igazán vagyok hű hozzá,nem is bízott többé bennem.Ezért inkább otthagytam és azon voltam,hogy megakadályozzam abban,hogy hibriddé váljon de mint ahogy tudjuk ez nem sikerült. -Katherine,én minden kockázatot vállalok azért,hogy elintézzem Klaust.A szavamat adom.Nem fogom lebuktatni magunkat.Mindennél jobban akarom a halálát,és egy árulással nem tenném tönkre,azt amit ilyen sok ideje akarok.- Hangom őszínte volt és így is gondoltam. Én megtartom a szavam és reméltem,hogy a lány se fog elárulni. -Nos,most,hogy a szavamat is adtam,elmondhatod,hogy mit terveltél ki.- Már kíváncsi voltam arra,hogy mire készül Katherine és,hogy végre meg is osztja velem.Amikor azt mondta,hogy őszínte lesz akkor a tekintetében is láttam,hogy így gondolja.Talán az őszínteség útjára lép és megmutatja,hogy van jó oldala is,hogy tud olyan lenni most is mint régen amiért megszerettem akkor. Amikor Katherine elkezdte csinálni a teát egy kicsit elmosolyodtam. -Lehet,hogy a konyha illik hozzád,Katherine és elmehetnél szakácsnak.De az is lehet,hogy ha az egyik vendég valamit rosszat mondana akkor megfojtanád.- Egy kicsit engedtem a hűvös hangnememből,hogy azért ne legyen ilyen a hangulat egész este. -De,hogy tudd amikor elkezdjük Klaus kiiktatását,akkor nem gondolhatod meg magad,hogy mégsem akarod megölni,de szerintem is utálhatod annyira,hogy nem fogod meggondolni magad.- Tény,hogy Katherine,is legalább akarja Klaus halálát mint én,de a lány mindig inkább annak az oldalára állt aki mellett jobbnak látta az esélyeit.Most bízok abban,hogy ilyesmi nem fog bekövetkezni és tényleg valami jó tervet talált ki ami be fog válni a testvérem ellen.Egy jó lépéselőnyünk így is van,mert Klaus azt hiszi,hogy én még mindig ott fekszem a koporsóban. Vissza meg csak nem fog jönni ellenőrizni,hogy mindenki ott van-e a helyén.Ha igen akkor meg majd eléggé meg fog lepődni,hogy eltűntem onnan.Most már biztos voltam abban is,hogy majd abban a pillanatban mikor meg tudom ölni a testvérem,nem fogok hezitálni és nem fogok úgy rá tekinteni mint ha a testvéremet ölném meg hanem mint egy ellenséget.És ha mégis kitalál valamit,hogy ne végezzek vele akkor majd arra gondolok,hogy könnyedén meggyilkolta a családom és aztán engem is megölt.Klaus még Katherinél is sokkal de sokkal rosszabb.Ő neki már tényleg nem számít senki és semmi.Képes akármit és akármit feláldozni,hogy saját magának jó legyen és,hogy tiszteljék.De ezzel sok ellenséget is szerez magának,amit már észre sem vesz annyira elvakította ez a világuralomra törés.Nem is kellett volna a világra jönnie,de ez sajnos megtörtént.Már a kezdetektől fogva romlott volt és átgázolt mindenen ami az útjába került.Kár,hogy egy ilyen a rokonom sőt a féltestvérem. Katherine pár fokkal jobb.Ő benne van egy kis jóság amit igaz,hogy ritkán mutat de akkor is megvan benne.Ha nem lenne ilyen akkor már nem is Katherine lenne.Most már Elena a jó kislány,és ég és föld a két lány,hiába néznek ki külsőre teljesen ugyanúgy.Az évek során én is megváltoztam,most már nem mutatom ki annyira az érzelmeimet mint akkor és ez jobb is így.Ezért is lesz könnyebb megölni Klaust mert őt már nem tekintem a testvéremnek,hiába is az.Akármi is lesz Katherine terve én akarok végezni Klaussal de ha tényleg olyan jó az ötlete akkor még átgondolom.Katherine nem hinném,hogy meg akarná ölni Klaust.Az asztal aminél ültem eléggé kis rozoga volt.Persze egy halászhajón nem az asztaloknak kell tökéletesnek lennie,de azért ennyire nem úgy kinéznie mintha most rakták volna össze egy rakás szemétből.Ebben a modern világban egy ilyen asztal már eléggé furcsa,hiszen már mindenben a legjobbat találják ki.El se tudnám képzelni ha akármelyik igazi testvérem vissza térne az életbe,mert meg is őrülnének ha meg látnának egy érintő képernyős telefont vagy akár már attól is ha egy magnóval találkoznának.Ha Klausnak annyi akkor vissza megyek értük kihúzom belőlük a tőrt,és bevezetem őket a modern világ dolgaiba.De ez még messze van,egyenlőre el kell indulnunk valahonnan,hogy sikerüljön megölni végre Klaust.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Szomb. Okt. 22, 2011 12:27 am
• Katherine & Elijah •
Furcsa, hogy az évszázadok során sok mindent megtudtam az Ősi családról, és mégis tud Elijah nekem valami újat mondani. Talán nem kellene meglepődnöm, elvégre is most beszélgetek hosszú idő óta először egy őssel, de az a tény, hogy Elijah csupán a családja miatt tartott anno Klaus-szal új információ volt számomra. Nekem elég őszintének tűn akkor ragaszkodása bátyjához, s számomra úgy tűnt, hogy igazi, jó testvérek. Már amennyire lehet Klaus-t a „jó” jelzővel illetni. Nem vagyok büszke akkori naivitásomra, de hiába hibáztatom mindenért az Ősöket, nekem is volt részem bőven abban, hogy mi és hogyan történt akkor. - Köszönöm – biccentettem hálásan arra, hogy a szavát adta. Ez számomra fontos volt, mert jól tudtam, mennyire tisztességesek az ősi vámpírok, ha arról van szó. A szavukat sosem szegik meg, mert egy olyan korban születtek, ahol a becsület és az ígéret nagy szavak voltak. Elijah pedig sosem volt hazug. Szívesen vetném rá a legrosszabb jelzőket, amiket csak ismerek, de hogy őszinte legyek, sosem ártott igazán senkinek. Nem mondom, hogy nekem jót tett azzal, hogy Anglia földjén keresztül üldözött, és becsapott, elárult, de ennek is megvolt az oka: a családja. Nekem ilyenem nincs, talán sosem volt igazán, Klaus tett róla, hogy ne is álmodjak egyről. Megfosztott engem tőle, akárcsak testvérét, de velem ellentétben Elijah tehet ez ellen valamit, hiszen az ő testvérei nem haltak meg végleg. - El is fogom mondani, ígérem – bólintottam, majd a tea készítéséhez fogtam. Nem húzni akartam az idegeit a várakoztatással vagy hasonló, de magamnak is végigkellett gondolnom, hogy mit mondok el neki, s mit nem. Azt hogy tudom, hogy Klaus Chicago-ban van, mindenképpen érdemes tudnia, illetve a tervem kivitelezésében is segíthet, hiszen ki tudja, mi mindent sejt vagy tud Mikael-lel kapcsolatban. Sajnos az én információim csekélyek, és nincsenek jelenleg elérhető boszorkányok a kapcsolataim közt, akik segítségével kapcsolatba léphetek azokkal a személyekkel, akik még a túlvilágról is tudnak segíteni. Ilyen Pearl vagy Anna, akit talán könnyebben meg tudnék győzni, de maga az ősi boszorkány segítsége lenne a legnagyszerűbb, őt győzködni sem kellene, mert talán jobban akarja Klaus halálát, mint bármelyikünk. - Valószínűleg igazad van – mondtam elmosolyodva, mikor megjegyezte, hogy a konyha ilik hozzám, de a panaszkodók feje nem maradna sokáig a helyén. Nos, sosem voltam egy konyhatündér, már emberi életemben sem. Anyám mindig panaszkodott, hogy nem fognak kérőt találni egy olyan haszontalan és dologtalan lány számára, mint én, de a vámpírrá változásommal sok kapu megnyílt előttem. Nem csak azért mert bármit megtehettem a,mint csak akartam, hanem mert rengeteg időm volt mindent kitanulni, így némely dologhoz igencsak értettem. Magam szórakoztatására tanultam valamelyest főzni, bár sosem preferáltam az emberi étket. Hiszen már semmi étvágygerjesztőt nem találtam benne, és a vér volt az én lételemem, de bizonyos társalgásokhoz illet az olyasmi, mint jelen helyzetben a tea. Állítólag lenyugtatja a feszült idegeket és segít gondolkozni. Mindkettő jól jönne most. - Nem fogom meggondolni magam – biztosítottam erről komolyan, miközben előtte ültem, és finoman kavargattam egy kiskanállal a csészém tartalmát. Örültem, hogy szövetségesre találtam Klaus legyőzésében, manapság nem sokan mernék ezt meglépni, de azt hiszem, sem Elijah-nak, sem nekem nincs vesztenivalónk. Pontosabban neki tényleg semmi, hiszen halhatatlan a szó legnemesebb értelmében, míg én eltávozhatok az élő élőholtak sorai közül, de ez így nem élet, tehát nem kérdés: a közvetett gyilkosom ellen felsorakozók közé kell állnom sőt ha kell, egyike leszek az e célért leginkább harcolóknak, mint mindig is… - Szóval, először is tudnod kell, hogy Klaus itt van Chicago-ban. Vagy itt volt. Állítólag minden ok nélkül jött, de szerintem más áll a háttérben. Talán szövetségeseket, vagyis inkább az ő esetében csatlósokat keres… boszorkákat – kezdtem bele a mesébe. Komolyan beszéltem bármennyire is próbáltam könnyedén venni a témát, Elijah ebből sejthette, hogy őszintén beszélek. – A tervemmel kapcsolatban pedig… hallottál már egy bizonyos Mikael-ről? Michael-nek is hívják, vámpír vámpírvadász… - csepegtettem el pár információt, és kíváncsian vártam a férfi reagálását.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Hétf. Okt. 24, 2011 2:56 am
-Hallottam róla,de nem értem,hogy jön ide.Katherine,jó terveid szoktak lenni,de pont őt bevonni a dolgokba nem jó ötlet.Igaz,hogy talán jól jönne nekünk,de mi van akkor,ha ő nem akarja? Mivel vámpír,aki vámpírokat öl,lehet,hogy inkább mi ellenünk fordulna.Megpróbálhatjuk vissza hozni,mert ha Klaus ettől meghalhat akkor legyen.- Személyesen még nem találkoztam ezzel a Michaellel,de már hallottam róla.Klaus annó menekült előle.És ő se egy mai vámpír elég idős már.Talán segíthet nekünk.Nekem nem volt jobb ötletem ezért inkább belementem. -És rajta kívül,van még valami ötleted,vagy keressük meg rögtön a Vámpírvadászt.Most akkor Klaus biztosan a boszorkányokkal van elfoglalva.De nekem ne ölesd meg magad Michaellel,akármennyire is jól jön nekünk,mert most Klaust kell megölni nem saját magunkat.- Magam miatt nem aggódtam,mert engem azért nem olyan könnyű megölni,de Katherine-t nem nehéz.Főleg a személyisége miatt.De Michael nem ismeri,legalábbis tudtommal személyesen. -És tudod,hol van ez a bizonyos Michael? Mert most nincs időnk keresgélni,akárhol lehet.Ha mégis tudod akkor jó.Gondolom nem itt van Chicagóban,hiszen az túl egyszerű lenne.Remélem,hogy Klaus az átok megtörése miatt,még legyőzhető a Vámpírvadász által,mert ha nem akkor potyára engedtünk szabadjára,egy másik szadistát.- A hangom,most újra komoly lett,mert ez nem egy baráti csevely hanem fontos dolgokról van szó.Igaz csak egy baráti csevelyre nem hinném,hogy pont Katherine-vel jönnék.Örültem,hogy Katherine szájából hallottam,hogy nem fogja meggondolni magát.Persze,ő az ígéreteket,nem veszi olyan komolyan mint én,és meg tudja gondolni magát.Talán a Klaus iránti utálata miatt nem fog meginogni és ténylegesen tartja a szavát.Végül mégis megittam a teából a részem.Hiába volt még forró nekem nem okozott problémát,hiszen vámpír vagyok.Ez a tea most tényleg jól esett.Láttam a nőn,hogy komolyan gondolja amit mond és ez jól esett.Lehet,hogy sok mindent tud színlelni,de az elszántságot senki se tudja.Az látszik mindenki szemében.Ezért mondják,hogy a szem a lélek tükre,ami igaz mondás. -Szóval,én benne vagyok a Vámpír Vámpírvadász feltámasztásában.Ha Klaus félt tőle akkor tényleg valami félelmetes lény lehet.És az ő segítségével meg ölhetjük Klaust.Persze ha mellénk áll.Ami nem olyan biztos,hiszen vámpírok vagyunk ő pedig vámpírvadász.- Érdekes,hogy egy vámpír vámpírokra vadászik,de már van a világon egy hibrid,már ez sem meglepő.De azért akkor is furcsa,hogy a fajtársaira vadászik.Nem is tudtam,hogy ki is mesélt róla,de valaki mondta nekem,hogy ki is ő csak már nem tudom ki volt az. -Ha mikor vámpír lettél volna és profin megtanultál volna főzni,akkor mostanra gyakorlott fő séf lehetnél,és talán világhírre tehettél volna szert.- Ebbe még bele gondolni is nevetséges volt,ezért nem is bírtam ki mosolygás nélkül.Katherine mint fő séf abban a kuktában..hát az már nem a realitás határán lenne. Már az is lehetetlen,hogy egy vámpír örömét lelje a halandók étkeinek elkészítésében.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Csüt. Okt. 27, 2011 3:24 am
• Katherine & Elijah •
Kíváncsi voltam arra, hogy mit gondol a tervemről egy Ős, elvégre is ő talán tájékozottabb nálam, sőt neki nincs félnivalója velem ellenben. Épp ezért meglepődtem, hogy szerinte nem jó ötlet őt is bevonni a dologba. Azonban valamiért mégis számítottam erre a feleletre, szóval készültem válasszal is, rengeteg érvem volt, hiszen már régóta törtem ezen a fejem. - Nos, tudtommal nincs abban az állapotban, hogy ártsunk neki. Amennyiben pedig „visszahozzuk” őt, hálával tartozik nekünk, ha viszont ő nem így gondolja… Nos, itt vagy Te, aki nagyon diplomatikus tud lenni, szóval gondolom megalkuszunk vele. Mindannyian holtan akarjuk Klaus-t, ez a legfontosabb – foglaltam össze azt, amit erről gondoltam. Igazság szerint nem tudtam, hogy kit keresek, nem tudtam milyen vámípr, miylen az elvei, nézetei, de egy valamit tudtam, hogy Klaus fél tőle, és jelen helyzetben csak ez száímtot, és mivel úgy tűnik, hogy nincsen más lehetőségünk, nos ez is sokkal jobb, mint a semmi, szóval mit veszíthetünk, ha belevágunk? - Nem, nem szándékozom megöletni magamat, azzal csak Klaus-nek tennénk jót, márpedig ezt szeretném a legkevésbé – mondtam komolyan arra, mikor figyelmeztetett, hogy ne ölessem meg magam. Ostobaság, eszem ágában sincs meghalni, épp ezért csinálom azt, amit: mert élni akarok, végre igazán. Vissza akarom kapni azt, amit Ő elvett tőlem, e esetben azonban, mivel a régi időket, ezt a sok évszázadot nem lehet visszavenni, a halála az egyetlen elfogadható ár. Annak a szadistának meg kell halnia vagy így, vagy úgy. Ha ehhez egy vámpír vámpírvadász segítsége kell, akkor legyen. - Nos, ha lennének más ötleteim, gondolhatod, hogy nem egy ilyen kockázatossal állnék elő. Viszont sajnos azt sem tudom, hol tartózkodik jelenleg Mikael. De van rá mód, hogy megtudjuk. Kell egy boszorkány, nekem pedig most sajnos nincs egy elég erős és elérhető sem – jegyeztem meg keserű éllel a hangomban. A boszorkányokkal sosem voltam jóban, de olykor-olykor különösen nagyra méltóak voltak a szolgálataik, például itt van a nyaklánc, pontosabban medál, amit Emily-től kaptam, hogy ne égjen el a Napot. Sajnos ez már nincs meg, Klaus elprivatizálta tőlem ezt is, mint sok más mindent, de kivételesen kaptam cserébe mást: egy kis karkötőt, amit most is hordtam annak ellenére, hogy Tőle kaptam. Pearl-től hallottam Michael-től, ő pedig bizonyára továbbadta tudását, amit nekem nem volt hajlandó, lányának, Annabelle-nek. Pech, de mostanra már mindketten eltávoztak a túlvilágra, szóval egy mód van rá, hogy megtudjam azt, amit ők tudnak: ha kapcsolatba lépek velük, szóval kell egy boszorkány erre a célra. Persze szellemlátó is jól jönne, azonban jelenleg egyet sem ismerek, főleg nem olyat, aki kapcsolatban állt bármelyikükkel. Azonban reméltem, hogy ebben tud Elijah segíteni. - Nem hinném, hogy Mikael szadista lenne. Gondolj bele: ha vámíprokat vadász annak ellenére, hogy ő is az, az egyetlen ok van, amiért utálhatja őket, az az, hogy nincs emberségük. Tehát neki kel, hogy legyen – vezettem le gondolatmenetemet, melyet én teljesen tisztának és logikusnak gondoltam, de lehet, hogy tévedek. Bár azt mondják, hogy az emberi dolog, és én nem vagyok az, sőt emberségem sincs… vagy csak nyomokban, de a részletekbe ne menjünk bele! - Egyelőre találjuk meg, utána ráérünk azzal foglalkozni, hogy mellénk áll-e vagy ellenünk fordul. Neked nincs félnivalód, én pedig vállalom a kockázatot. Klaus ellen mindent – jelentettem ki kissé talán komoran, gúnyos mosoly kíséretében. Olyan régóta le akartam győzni Őt, holtan látni, most pedig közel éreztem magam a célhoz, tennem kell valamit. A tea épp elég ízletes lett, állapítottam meg, mikor belekortyoltam, és mosolyogva fogadtam Elijah megjegyzését, amit akár bóknak is vehettem volna, ha vagyok olyan naiv. Igaz, hogy jól esett, amit mondott, mert ritkán dicsérnek ily módon, de amit mondtam abban nem láttam túl sok racionalitást. Nem könnyű világhírűként élni, ha egyszer üldöz a Hibrid. - Nem kell nekem világhír, elég egy Ős dicsérete – biccentettem felé mosolyogva, majd újabb kortyot ittam az italomból. Furcsa, hogy nem is számítottam a vele való találkozásra épp ma és épp itt, de úgy sült el, hogy szövetségesek lettünk. Nem is rossz nap.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Hétf. Okt. 31, 2011 10:09 am
-Ha ennyire bízol Mikaelben,hogy ő is holtan akarja Klaust akkor nincs több ellenvetésem.De arról még a drágalátos vámpír vadászod nem tud,hogy Klaust nem lesz olyan könnyű megölni amióta megtörte az átkot.Remélem majd arra is kitaláltok valamit. Ha mégse válik a terved be akkor gondolom,hogy tudod mi következik.- Igazán még nem voltam teljesen biztos benne,hogy jó ötlet volt-e belemenni ebbe,de kockáztatni mindig kell.Végül is beigazolódott amit már elsőre sejtettem.Mikor Katherine elmondta,hogy nem is tudja hol van Mikael és,hogy egy boszorkányra lenne szüksége,inkább vártam pár pillanatot mielőtt megszólalok. -Nem meglepő,hogy nincs melletted egy boszorkány se,de szerencsére én ismerek párat.Ezek közül sokan meghaltak vagy én öltem meg őket.Aki elérhető,az az akit vissza hozott az életbe.Nem tudom,hogy ínyére lesz-e,hogy Mikaelről van szó,de ha nem akkor meg fogom győzni.Egy probléma megoldva.- Arra,hogy nem akarja magát megöletni,inkább nem feleltem.Katherine halála elég sok mindenkinek jönne jól,mert nem egy pozitív személyiség ugye. -Ez csak nézőpont kérdése.Nem biztos,hogy nem azért vadászik rájuk,mert szadista.De ez majd úgyis kiderül amikor vissza hozzuk az életbe.Csak nehogy a végén Klaus mellé álljon.Tudod,már láttam egy pár árulást és lehet,hogy Ő is képes megtenni.- Jobban szerettem azt,amikor nem bele a vak világba cselekszünk,de igaza volt Katherine-nek.Nekem nincs okom arra most,hogy ne menjek bele a vámpírvadász megtalálásába és feltámasztásába. -Már így is lassan világhírű leszel a vámpírok körében.De ezt inkább ne is feszegessük.Majd ha sikerül Mikaelt megtalálni,és magunk mellé állítani,akkor utána vissza térünk arra,hogy mit gondolok rólad és,hogy mennyiben változott a véleményem.- Én inkább reálisan gondolkodom,és nem bízok meg teljesen Katherine-ben.Ettől,még tartom a szavamat,de megbíznom benne nem olyan egyszerű.A múltat nehéz csak úgy félre tenni,és ezt ő is tudja.Egy bocsánat kérés pedig kevés lenne ahhoz,hogy elfelejtsem amit tett. -Akkor ezt megbeszéltük.Az első,hogy megtaláljuk Mikaelt,és felkeresem a boszorkányomat.Lassan felkel a nap,és akkor indulhatok is hozzá.Van még valami ami fontos és közölni akarod velem?- Tettem fel a kérdést,mert nehogy a végén kihagyjon valamit.Személyes dolgot bizonyára nem akar mondani,vagy kérdezni,ezért ha nincs más akkor lassan indulni is fogok.Ahhoz képest,hogy Katherine-vel vagyok egy légtérben,nem volt a beszélgetés olyan rossz.Talán azért,mert végre van egy dolog amiben egyetértünk,hogy Klaus meghaljon. -A boszorkányra még egyszer vissza térve.Tudod milyen makacsak,és mivel ez a boszorkány húzta ki belőlem a tőrt,nem szívesen folyamodok erőszakhoz vele szemben.Ezért is remélem,hogy hamar beleegyezik.Habár,ő is jobban érezné magát ha Klaus már a föld alatt lenne.Ezért is hozott vissza,hogy végezzek vele.Ezért is gondolom,hogy akármilyen makacs,hamar meg tudom győzni.Bár,ha elmondom neki,hogy te is benne vagy lehet,hogy kissé nehezebb lesz.- A fogalmazó képességemmel sose voltak problémáim,és a boszorkányoknak általában csak ésszerű érvekre van szükségük.
Vendég Vendég
Tárgy: Re: Michigan-tó környéke Csüt. Nov. 03, 2011 3:23 am
• Katherine & Elijah •
Felhúztam a szemöldökömet, és képtelen voltam visszafojtani egy gúnyos mosolyt. Bántottam Elijah szavai már amennyire egy szívtelennek fájdalmat lehet okozni. Én sem vagyok az a fajta, aki bizalmat szavazok idegeneknek, de nincs más módja ennek a dolgonak. Nincs más út, és ha kell én vállalom ennek a rizikófaktorait csakhogy végre léphessek valamit Klaus ellen. Mikael mindennél jobban ismeri Klaus-t biztos vagyok benne, hogy biztos módja van arra, hogy megölje. Ha pedig nem, akkor visszamehet oda, ahonnan jött. - Örülnék, Elijah, ha hangnemed nem gúnyról, hanem együttműködésről árulkodna. Nem vagyok ostoba, tudom, mit kell tennem – fektettem le a tényeket, és reméltem, hogy ő is egyetért miszerint engem nem olyan könnyű átejteni. Bár ki tudná jobban, mint ő? Hiszen 518 év telt el, de látom szemében a haragot, amit szökésem váltott ki. Nem mintha nem lenne megérthető az, amit akkor és ott cselekedtem. Mindenek előtt magamat védem, mert nincs senkim, ebből a szempontból az egyetlen, amit elveszíthetek a saját életem. Arra pedig nem fog egyhamar sor kerülni. Ha Elijah mellettem áll, ha nem. - Ezt örömmel hallom – vetettem oda nyersen, mert a szavai megint csak csípősek voltak, és nem tudtam, hogy miért élvezi ezt a leplezetlen ellenszernvet. A monológ, amit levágott arról, hogy nekem nincs boszorkányom, neki meg van eléggé hűvös és lekezelő volt. Azt pedig sosem kezeltem jól, hogyha lenéztek. Ha lenne pszichológusom valószínűleg úgy gondolná, hogy kisebbségi komplexusaim vannak, pedig valójában még csak megfelelési vágyaim sincsenek egyszerűen csak szeretnék a magam kedvére, korlátok nélkül élni. Végre, egyszer úgy gondolom, hogy megérdemlem, na de tessék, Elijah nem ért egyet, s ki is fejezi ezt némi arrogáns megjegyzéssel. Hálás vagyok, mit ne mondjak! - Ha van benne egy cseppnyi tisztesség, nem árul el minket – mondtam hűvösen, majd akaratlan is kiszökött a számon egy nem túl hízelgő megjegyzés: - Pár árulást? Csak nem a sajátodról beszélsz? Hallottam ám, hogy végeredményben neked köszönhetjük azt, hogy Klaus még mindig él és virul. Megölhetted volna az áldozaton, de nem tetted! Pedig a szavadat adtad! – vágtam a fejéhez kissé ingerülten. Napokig csak kóvályogtam a házban, és az utolsó reményem is, miszerint Klaus halott, sírba szállt. Miatta. Eddig magamba temettem az ez iránt érzett haragomat, de nyer hangsúlya miatt kitört belőlem. Neki nincs joga árulásról beszélni. Nem most, nem itt, és nekem főképp nem. - Nem vagyok benne biztos, hogy érdekel, mit gondolsz rólam. A lényeg, hogy egy célért dolgozunk, fölösleges előregondolkozni – jegyeztem meg távolságtartóan, mert valójában nagyon is kételkedtem abban, hogy valaha is képes lesz úgy tekinteni rám, mint anno vagy hogy ne látnám a szemében a neheztelést. Hogy megváltozik-e a véleménye, nem érdekel, mert eddig is éltem abban a tudatban, hogy utál, ezek után is megleszek vele. Ha pedig mégis változna a helyzet, rosszabb nem lehet. És abban igaza van, hogy nagyon sokan simernek atermészetfeletti világban, és ez olykor nagyobb hátrány, mint előny. Évszázadokon át azon voltam, hogy eltüntessem a nyomaimat, sőt egy időben el akartam hitetni mindenkivel, hogy halott vagyok, de mivel hírhedt vagyok ez nem igen ment, pedig a tervem egész jól bevált, míg azt keresztül nem húzta Damon Salvatore. - Nem hiszem. Amennyiben hamar megsikerül győznöd az mindannyiunknak jó, mert akkor hamarabb megtalálhatjuk Mikael-t. Annyit tudok, hogy vagy Annabelle-lel vagy az anyjával Pearl-lel kell kapcsolatba lépni. Egykori ismerőseim voltak, és mindketten tudtak arról, hogy mekkora erő van a vámpírvadász kezében. – Aha, de most már mindketten halottak, és bár nem a tudásuk miatt, de így áll a helyzet. Mi mást közölhetnék vele? Sorban kijátszom a lapjaimat, de ő többet akar. Arcátlanságnak tartanám, ha nem tudnám, hogy minden egyes kérdése jogos. Miközben visszatért a boszorkányokra, kiittam az utolsó kortyokat is a teámból, és mikor befejezte zavartalanul felálltam. Nem volt kedvem továbbra olyan bájcsevejhez, mely esetén én vagyok a vicc poénja. - Jól van, Elijah. Biztos vagyok benne, hogy megoldod a dolgot anélkül, hogy említenél engem. És abban is biztos vagyok, hogy megtalálsz, ha meg van az információ. Addig is szép napokat! – biccentettem felé gúnyosan, és mielőtt újabb nyers megjegyzést tehetett volna vámíprsebességgel eltűntem a hajóról épp mikor a hajnal fénye megtört a Michigan-tó tükrén.
Tárgy: Michigan-tó környéke 
Szomb. Okt. 08, 2011 1:08 am
Remélem, lesz még szerencsénk 
