Julia Flyte lakása

...

Nem telt sok időbe eljutni Julia házáig,és szerencsére az eső is elállt.Sose szerettem úgy elmesélni valamit,hogy közben ülök,ezért most is inkább állva maradtam.
-Akkor bele is kezdenék,de kicsit lerövidítem,mert ha mindent elmondanék az elég sok időbe telne.Gondolom,mint tudod a bátyám hibrid,de meg kellett törnie az átkot,hogy azzá váljon ténylegesen.Az átkot ismered,legalábbis remélem,de ha nem akkor szólj és elmondom.Az volt a célunk a hasonmással Elenával,hogy ide csalogatjuk Klaust,ami sikerült is.Sajnos az utolsó pillanatban,elhittem a bátyámnak,hogy ha életben hagyom megmutatja hol van a családom amit azóta természetesen már tudok.Sejtheted,hogy a végén nem vitt el hozzájuk hanem leszúrt azzal a tőrrel amivel minket Ősöket meg lehet ölni.A családom többi tagjához hasonlósan engem is egy koporsóba tett.Az egyik boszorkány húzta ki belőlem a tőrt ezzel vissza hozva engem az életbe.Ezek után jöttem ide vissza Mystic Fallsba.Klaus megtörte az átkot,de itt elég sokan akarják a halálát,ami nekem jól is jön szövetségesek szerzése céljából,hogy a bátyámat egyszer és mindenkorra a halálba küldjük.Nagyjából ennyi a történet.-
Többet nem akartam most erről a témáról beszélni,ezért meg is próbáltam hamar elterelni a szót.
-Szép házad van.Nem gondoltam volna rólad,hogy ilyen jó ízlésed van.De tévedtem.Mi lesz akkor ha a kis tanítványaid meg kérnek arra,hogy te is egyél velük?Azt azért megnézném.De a végén úgy is megölheted mindegyiket ha akarod,szóval mindegy,hogy mit csinálsz.Vagy elfelejteted velük.-
Ez egy aktuális dolog,és sikerült elterelnem a szót,és reméltem,hogy Julia nem fog tovább arról beszélni,mert akkor sajnos kénytelen leszek vele elfelejtetni azt pedig nem akarom.Régen jóban voltunk,ahogy most is ezért nem lenne szép tőlem manipulálni.

Elesétáltunk a házig. Takaros kis ház ez. Két hálószobás, mintha valaha is azt tervezném, hogy családot alapítok, mindegy, csak ilyen volt. Kizárom az ajtót és beengedem őt. - Ülj le a nappaliban, mindjárt jövök. - mondom és a konyhába indulok, hogy az élelmiszerbolti szerzeményeimet letegyem. - Kérsz valamit? - kiabálom ki a konyhából. Ha igen és van, viszek neki, ha nem kér, akkor üres kézzel térek vissza a nappaliban. Látom, hogy állva maradt. Mi mást is vártam tőle? Amikor valami fontos dolgot közöl, mint valami pulpituson álló professzor szónokol. - - Halljuk hát. - végig hallgatom, majd hirtelen soknak tűnik ez a sok információ egyszerre. Felállok én is és sétálgatok a szobában karbafont kézzel. - Biztos nem egy átokról beszélünk. - mondom, miközben kitekintek az ablakon kissé elhúzva a függönyt. Visszafordulok Elijah felé és folytatom. - Azt az átkot, amit én ismerek, az nem hibridről szól, hanem a vámpírok és a fényenjárás, valamint a farkasok meg az átváltozásuk. - hibrid? Egyébként is ez mit jelent? Ő is tudhatja, hogy az ilyenekből mindig kimaradok, nem hősködök, maximum, ha az életem múlik rajta, de nem folyok bele mások ügyeibe. Ez az átok dolog sem érdekelt annyira sohase, hogy különösebben foglalkozzak vele, ha meg kell történnie, úgyis meg fog. - Azt ne mond mrá, hogy Klaus félvér? Micsoda szégyen lehet ő a családodnak... - elfoglaltam újra az előbbi helyem, a kezeim pedig a térdeimre helyeztem, mint egy kisiskolás.
Hogy mik vannak? Hibrid... Nemsokára jönnek a gyerekek, remélem minél előbb, megéheztem ettől a sokkhelyzettől. - Jobban felizgatott, amit mondtál, mint az látszik rajtam. - szólok, nehogy azt higyje, hogy nem hatott meg egyáltalán a halálhíre, csak az arcomról nem sokat tud leolvasni. Olyan, mint általában: kifejezéstelen.
- Köszi. - mondtam a dícséretre. - jártam Kínában és a Feng shui nagy hatással volt rám. - körbejárattam a tekintetem a szobán, lassan át is rendezhetem, van is néhány ötletem. - Ne aggódj, először belőlük eszek, aztán velük.

-Az csak figyelemelterelés volt.Klaussal találtuk ki,hogy a vámpírokról és a farkasokról szól,de valójában mivel a boszorkányok elzárták a farkas énjét csak az átok megtörésével szabadíthatta fel,és ezért kerestük anno a holdkövet.A hibridekről se hallottál?Klaus eddig az egyetlen.Anyám félre lépett egy vérfarkassal és így született,meg Klaus.A mostani fiatalok olyan értetlenek,hogy nem hogy a fizikát,hanem már semmit se képesek felfogni.Azt ölöm meg elsőnek aki a legkevesebbet tudja.-Mivel a legfontosabbakat elmondtam én is leültem.
-Bár ha meghalnak pénzkidobás volt ez a sok chips.Azért itt nehogy szívrohamot kapj a hibrid dolog miatt.Nem voltam elsősegély nyújtási tanfolyamon.-
Lehetetlen egy vámpírnak szívrohamot kapni,de nem hagyhattam szó nélkül.Lehet,hogy nekem azért nem furcsa az ilyesmi,mert már az elejétől fogva tudom,hogy Klaus hibrid.
-Most már minden kérdésedre választ kaptál,szóval a későbbiekben nem fog meglepetés érni téged.Remélem hamar itt lesznek,mert már elképzeltem a halálukat.Majd kiengesztellek,ha véletlenül meg ölök párat,bár kétlem,hogy pótolhatatlanok lennének.-
Végén kirúgják,mert lassan elfogynak a diákjai,és beperelik.
-Szerintem jobb lenne ha előbb ők ennének,mert akkor nem veszne kárba a pénzed.-
Elmosolyodtam a gondolaton,hogy Julia tönkremenne pénzügyileg.De eddig csak én meséltem,ezért itt volt az ideje a váltásnak.
-Most te mondj valamit.Részletesebben,hogy mi történt veled az elmúlt időben.A tanítványaid még úgyse értek ide.-
A sikátoroknál nem igazán mesélt bővebben ezért ennek itt volt az ideje.
-Persze ha van olyan ami nem idéz fel benned szebb emlékeket,akkor azt nyugodtan kihagyhatod.-
Nem akartam Juliat felzaklatni vagy ilyesmi,ezért ezt már az elején tisztáznom kellett.

Milyen ravaszak vagytok ti ketten, gondoltam magamban, miközben az összes természetfeletti lényt átvertetek. - Egy kaptafa, mármint te meg Klaus. - kopogtatnak. Biztos a diákok. De nem mozdulok, még ácsorgok kicsit a szoba közepén. - Nem ölöd meg egyiket se. - jelentem ki tárgyilagosan. Észbe kapok kivel beszélek és gyorsan javítok. - ...Illetve, ha lehet... - elnézek mellette és kifelé lépdelek a szobából. - Megyek, kinyitom. - szólok hátra a vállam felett. - Elküldöm őket, hogy nyugodtan beszéljünk. - kinyitom az ajtót, pár szót beszélek velük, majd becsukom. Visszajövök a szobába egy fiúval. Én leültem a fotelbe, átvetettem az egyik lábam a másikon és a körmöm kezdtem rágni, de nem igazából, inkább csak piszkáltam. A fiú megállt Elijah előtt és csak úgy ott állt. - Na mire vársz? - bökök a nyálas ujammal a fiú felé. Én várok a sorormra.
- Mikor elváltunk, nagyon nem tudtam, mihez kezdjek magammal. - lett egy párom... egy ember, de csak néhány évig tartott, aztán vége lett - meséltem és közben magam elé bámultam, visszaemlékeztem. - Írtam álnéven horrorponyvákat, nem lettek nagyon sikeresek. Aztán elvégeztem az egyetemet. - ha ilyen hosszú az életed, mint nekünk és rákérdeznek arra, mi történt veled az elmúlt időszakban, nehéz időrendi sorrendbe tenni a dolgokat, összemosódnak a történtek. - Úgy emlékszem volt egy futó kapcsolatom egy vámpírral... vagy az utána volt? - felálltam és sétálgattam egy kicsit a szobában, időközben tovább beszéltem, majd újra leültem. - Nem is emlékszem már, nem volt egy nagy szám. A neve... várjál, mi is volt? - törtem az agyam. - Csak azért akarom elmondani, mert lehet, hogy ismered, idősebb nálam. - csak nem jut eszembe, na mindegy, nem is fontos. - Majd, ha eszembe jut elmondom. Annyira egyébként nem fontos. Ez volt hetvenhatban... igen... akkor Angliában éltem. Néhány évvel azelőtt alakult meg a Sex Pistols, én meg oda voltam tőlük és Londonba mentem. Bár abban az időben alakult a Runaways is, voltam pár koncertjükön, tudtad, hogy Cherie, az énekesnő is vámpír? Most egy bankban dolgozik... - az élet iróniája... vagy a halálé. - Akkor csak bulizásból állt az életem. Semmi mást nem csináltunk. Találkoztam egy vámpírbandával és hozzájuk csapódtam, de olyan önpusztító életet éltek, hogy előbb utóbb meghaltak, párat megkaróztak, mások csak simán elaludtak padon és reggel halálra égtek, észre se vették, mert annyira be voltak lőve. Ők tényleg nagyon durván nyomták. - én se éltem különb életet, nagyon divatban volt a heroin meg a bárhol, bármikor, bárkivel való intim viszony létesítés. Ember lettem volna, százszoros aidses lettem volna akkoriban. - De tudod te is, akkoriban más volt minden. A nyolcvanas években Amerikában éltem, ja igen, akkor végeztem el az egyetemet, nem a hetvenes években! - mint egy szenilis vénember, olyan vagyok, nem jut eszembe semmi. - Szóval akkor volt az a kis kalandom azzal a vámpírral, akit mondtam, utána Kínába mentem, de ezt már említettem. Mennyit? Egy tíz évet maradtam vagy többet? Nem is tudom már. Utána mi is volt? - gondolkodtam. - Oregonban fizika szakos gólya lettem és azóta nem igen történt semmi. Magánéletem egy nagy nulla, de tudod, hogy ez engem nem zavar, a kapcsolataimat sose én kezdem, mindig csak úgy sodródok az árral. Na és te? Merre voltál? Ha már így bele melegedtünk. Természetesen nem kell semmit mondanod, ha úgy érzed nem tartozik rám. - mindig tisztelettel bántunk Elijah-val. Nem kértük számon, nem vitatkoztunk vele, nem kérdeztünk semmi kompromitálót, ha akart beavatott minket, ha nem, akkor nem. Nem kérdeztünk rá, mikor úgy éreztük, hogy titkol valamit. Tudom, most is csak annyit mod el, ami rám tartozik, biztos sok olyan dolog van, amit nem mond el nekem. Sűrű a haja, vagyis sok a titka.

Úgy tűnik Julia-nak is elég eseménydús évei voltak az eddigiek.Az,hogy ő is kíváncsi volt,hogy velem mi történt,egyáltalán nem zavart.
-Miután Klaussal elváltak útjaink,azon voltam,hogy ne törhesse meg az átkot.Az éveim szinte csak ezzel teltek,és csak erre koncentráltam.Sok helyen megfordultam,szinte bejártam az egész világot.Sok új vámpírral,boszorkánnyal találkoztam,de a közülük sokan meg haltak.Nem verődtem olyan csoportokba mint a mienk volt,de ezt nem is bántam.Ha egyedül vagyok,akkor minden könnyebben megy.Aztán mikor felbukkant az új hasonmás Elena Gilbert,ide jöttem Mystic Fallsba.Innen pedig tudod mi történt.Összefoglalva szinte csak az Átokkal és Klaussal voltam elfoglalva.Ahogy most is az a célom,hogy a bátyám meghaljon.Ha majd ez sikerül akkor még nem tudom mihez is kezdek.Ezt majd a jövő eldönti.-
A részletekbe nem mentem bele,mert azért annyira nem állok közel Julia-hoz,de azért a lényeget elmondtam.
-Nem fejtettem ki olyan hosszan az életemet mint te,de remélem így is megfelelt.-
A fiúra néztem akit időközben Julia hozott ide.Amikor meg akart szólalni elkaptam a nyakát és átharaptam a légcsövét.Nem szerettem játszani sose az étellel,ebben is más voltam mint Klaus.Mikor a fiú teste elernyedt és elszállt belőle teljesen az élet letettem a földre,majd megtöröltem a számat és én is leültem.
-Szerintem ez a gyerek drogozott,vagy cigizett,de elég sokat,mert a vérének az íze nem éppen kellemes.-
Ezért szeretem én kiválasztani,hogy kit ölök meg,mert ha már megölök valakit,annak legyen az íze jó.
-Most,hogy elmondtuk mi történt velünk az elmúlt években,mit csináljunk?Régen mikor többen voltunk mindig volt valami aktuális téma,de így,hogy ketten vagyunk ez már nem olyan egyszerű.De csak kitalálsz valamit.-
Elmosolyodtam,és vártam,hogy Julia mit felel.

Érdeklődéssel hallgattam Elijah elbeszéléseit, de nyomott hagyott benem a gondolat, hogy valamit eltitkol előlem. Nyilvánvalóan olyasmi lehet, ami nem tartozik rám, vagy egyáltalán senkire se, vagy csak nem akar vele untatni. "Emberkoromban" engem is mindig mindenkiről minden érdekelt, de a hosszú idő alatt, ami eltelt azóta rájöttem, hogy jobb ha nem tudsz mindent, mert lehet, hogy az az utolsó dolog, amit megtudsz. Szegény Mildred példájából kiindulva.
- Elena Gilbert...ismerem. - közöltem semmitmondóan, jelezvén, hogy kívánok belefolyni az ügybe és távol tartom magam tőle. - Úgy vélem unatkozni fogsz, miután a célod eléred. Nem gondoltál még arra, hogy csak az időd vesztegeted? Nem félsz tőle, hogy ő öl meg téged?
Felszisszentem, mikor Elijah megölte a fiút. Természetesen egy szót sem szólhattam. - Ne haragudj - mondtam és felálltam. - csak meglepődtem. - elindultam a kamra felé, hogy hozzam a felmosó vödröt meg egy rongyot. - Ne törődj vele, este elásom az udvarban. - szóltam a vállam fölött, mielőtt kiléptem volna a szobából.
Elmosolyodtam, mikor visszaértem. Én meg a programszervezés. Hát persze... ebben Kenneth volt jó. Egyik pillanatról a másikra talált ki olyan dolgokat, hogy csak úgy pislogtunk. Néha egész őrült dolgokat. A félig vízzel megtöltött felmosóvödröt ledobtam a padlóra, majdnem kiborult, de nem foglalkoztam vele, elkezdtem felmosni azt a kis vért, ami szétfolyt. Elijah nem csinált nagy felfordulást. Szinte az összes vér az ő testét melegítette, pocsékba éppen csak a vége ment. - Én bekapcsolom a mosást. Tényleg, te most hol laksz?