Tisztás a Wickery-hídnál

Dean-nek

Elég őszinte volt ez a fiú, milyen meglepő. Nem jellemző túl sok fiúra az őszinteség pláne nem tizenévesen. Nagyon menő az ő körökben az ha valaki hazudik.
Úgy tűnt, mintha Dean-t idegesítené valami, de vajon mi? Hisze nem is csináltam semmit csak álltam mint egy szobor. Nah, mind egy, ha valami gondja van, majd biztos elmondja.
- Jenny a nevem, de mind egy.- mondtam neki, pedig tudtam, hogy direkt mond már. Most piszkálni szeretne? Úgy látszik mégis csak békés szándékokkal érkezett, ami eléggé meglepő. Közben bele telt vagy fél perc és a bámulást is abbahagyta. Kicsit kellemetlenül éreztem magam miközben nézett, mert azért nem voltam hozzászokva, hogy valaki ezt csinálja, ezért egy kicsit el is pirultam. Utáltam mikor elpirulok, annyira tudott idegesíteni ez a reakcióm, de van amikor sikerült nem törődni vele. Közben csend lett és én elkezdtem az erdőt nézegetni. A nap még mindig sütött, de már nem volt olyan meleg sem, mint mikor elindultam otthonról. Hirtelen eszembe jutott, hogy a fölhallgató még mindig a nyakamba lóg, úgyhogy fogtam és elraktam a zsebembe, nehogy véletlenül eladjam. Végül a csendet Dean törte meg egy kérdéssel.
- Hát..egy kicsit?-feleltem kérdésére. - Miért? Lenne valami unaloműző ötleted?- kérdeztem tőle és közben viszonozás képen én is rámosolyogtam. Kíváncsi voltam, hogy bajon milyen ötlettel fog előállni. Azért remélem nem a véremet szeretné megkóstolni.- viccelődtem magamban.

Dean-nek

Miközben Dean válaszára vártam kicsit elgondolkodtam. Vajon jó dolog az, hogy belőlem boszorkány lett, vagy csak ártalmas dolog számomra. Végül is mindkettőben van valami jó és rossz is. Igazából a vámpírok, rögtön kiszúrnak, hogy mi vagyok és nem éppen szeretnek, de legalább nem vagyok tudatlan és tudok a körülöttünk élő természetfeletti világból. Igazából mindig is úgy fogtam fel ezt a dolgot, hogy legalább bennem van valami különleges, és ez a lényeg.
Dean válaszolt is, így nekem lassan vissza kellett térnem gondolataim világából. Nem számítottam rá csöppet sem, hogy ilyen unaloműző jut eszébe. Töprengtem rajta, hogy melyik legyen és végül döntöttem.
- Felelsz vagy mersz. Ha neked is megfelel. - válaszoltam kérdésére, de nem mertem belegondolni, hogy most mibe is mentem bele. Fogtam magam és leültem a fűbe, hogy ne ácsorogva kezdjük el játszani. El sem bírtam képzelni, hogy vajon milyen kérdések és feladatok halmaza található meg Dean elméjében, de lehet, hogy jobb is, ha nem tudok róluk. Mivel a fiú kikötötte, hogy ő kezd ezért én eldöntöttem, hogy melyiket választok felelek vagy merek.
- Merek.- mondtam ki egyszerűen a végszavamat. Lehet, hogy nem rögtön ezzel kellett volna kezdeni, de ha már játszunk, akkor játszunk. - gondoltam és vártam, hogy milyen feladatot fogok kapni újdonsült ismerősömtől.
- Gyakran szoktál ilyeneket játszani?- kérdeztem közben míg vártam. Nem úgy nézett ki mint aki kezdő lehet, nem az a fajta.

Dean-nek

Kíváncsian vártam, hogy milyen feladattal fog meglepni és közben egy fűszálat babráltam és azon gondolkoztam, hogy vajon miért is ücsörgök ezen a réten egy vámpírral. Jah és hozzá kell tenni, hogy felelsz vagy merszet játszunk. nem volt ez az én stílusom, vagy inkább mióta ideköltöztünk azóta nem az. Régen azért volt egy-két húzásom, de akkor is csak mértékkel. Persze New York-ban a sok buliban sok minden előfordult, de azét Mystic Falls teljesen más. Eddig azt hittem, de úgy látszik itt is lehet izgalmat találni. Dean-re pillantottam és mikor kimondtam, hogy merek, egy hatalmas mosolyt lehetett látni rajta, ami azt sugallta, hogy nem lesz kegyelem. És akkor jött a feladat. Végül is valami hasonlóra számítottam, mert ketten ilyen játék közben mit is csinálhatnánk egy réten. Fussam körbe azt a két fát, vagy mi?- viccelődtem magamban, vagy inkább lehet, hogy csak időhúzás volt a részemről. Persze, hogy húztam az időt, hiszen még soha életemben nem csókoltam meg egy vámpírt.
-Még kikötések is vannak?- viccelődtem az utolsó mondatával és közben elmosolyodtam. Még nem is mind egy, hogy hogyan. Nah most már nincs visszaút- gondoltam.
Mivel szemben ültem vele, ezért odamentem mellé és közelebb hajoltam hozzá, de lassan, had várjon egy kicsit. Mikor már az ajkam teljesen közel volt az övéhez hozzáértettem egy megcsókoltam. Nem tartott sokáig a csók, csak addig, amíg teljesítettem feladatomat. Próbáltam annyira élvezni amennyire csak tudtam, de teljesen nem tudtam elengedni magam, hiszen ez nem egy olyan szituáció volt. Mikor ajkaink elváltak egymástól kicsit arrébb húzódtam és vártam, hogy mit fog mondani.

Jenny-nek

- Bizony. – Vigyorodott el a férfi a kérdésre, bár tudta, hogy csak viccből kérdezte, így nem zavarta. És sosem gondolta volna, hogy az eleinte kissé idegesítőnek tűnő lány még sem az. Hisz belement a játékba és nem kezdett el nyavalyogni, hogy mért kellet ezt mondania vagy valami. Ami plusz jó pont a számára.
Azt nézte, ahogy felé közeledik, lassan, óvatosan, majd ajkait rátapasztja a férfiéra. S Dean egy hirtelen mozdulattal magához rántotta. Csókja olyan volt, mint mindig, durva, és semmi gyengédség nem volt benne. Egy gyors mozdulattal végig simított a lány hátán, oly gyorsan, hogy azt érezni sem lehetett, de a vámpír még is tudta, hogy nem csak a hátát fogta meg.
Ám az a pár pillanat gyorsan eltelt és a lány elhúzódott, s a férfi elengedte. Ajkain egy elégedett, kaján mosoly hevert.
- Most te jössz!
Felszólította ám a hangjában még mindig ott bujkált az élvezet, mert hogy most nem igézés hatására történt. Kezdett megtetszeni neki ez a játék.

Dean-nek

Pár másodpercig ültem a fűben Dean mellett, mert eléggé meglepett. Ahhoz képest, hogy nekem kellett megcsókolni őt, ő elég rendesen visszacsókolt. A mozdulatai vadak voltak és semmi finom mozdulat nem volt benne. Úgy láttam kezd elég érdekesen alakulni ez a játék. És én még azt hittem, hogy ketten nem izgalmas, csak ha sokan vannak, de úgy látszik, hogy tévedtem. Visszaültem Dean-nel szembe és gondolkoztam, hogy mi legyen a feladata. Nem mondhatok neki semmi könnyűt és amúgy sem akartam, hiszen nem két kisgyerek játszik és egyszer élünk. Pár percig töprengtem, hogy mit is mondjak aztán végül eszembe jutott valami. Ritkán lehet ilyet hallani a számból, de most az a bizonyos ritkán van.
-Nah mi is legyen az?- tettem fel a költő kérdést és közben rámosolyogtam. vártam még egy kicsit, had idegesítsem egy kicsit és közben én is emésztette, hogy mit is fogok tőle kérni.
-Teperj le!- mondtam ki ezt a mondatot gyorsan. Nem tudom, hogy honnan jutott eszembe vagy miért pont ez. És azt se tudtam, hogy mire számítsak, de inkább bele se gondoltam. Inkább érjen meglepetés, de közben remélem, hogy azért nem viszi túlzásba Dean a feladat teljesítését.