Stefan Salvatore - kész

Világ életemben érző típus voltam, így eshetett meg az, hogy az 1864-ben a családomhoz érkező rejtélyes Katherine Pirce kisasszony hamar levett a lábamról. Ugyan sohasem éreztem azt, hogy az enyém lenne, sokkal inkább voltam én az övé, mikor a bátyám Damon is bekerült a képbe csak még inkább távolabb került tőlem a nő, ám ekkor már késő volt. Túlságosan is szerettem őt, vagy inkább helyén való lenne az a kijelentés, hogy a sok igézésnek hála már teljesen rabul ejtett a lány bája. Aztán egy éjszaka, mikor Katherine ismét véremet vette kiderült, hogy édesapám verbénát adott nekem, melynek hála a nőt elfogták. Damonnal összefogva próbáltuk őt megmenteni, ám a dolog balul sült el, és mindketten meghaltunk, de Katherine-nek hála vámpírként újjá éledtünk.
Ezt követően a testvéremmel ellenségek lettünk, ám több mint 160 évvel később mikor rátaláltam Elenára, aki kiköpött mása volt Katherine-nek ő is felbukkant a színen. Annak ellenére, hogy Damon megfogadta, hogy pokollá teszi az életem az idő előrehaladtával egymás segítői lettünk, és együtt kezdtünk el harcolni a lányt fenyegető veszélyek ellen, majd mindeközben kiderült, hogy a testvéri szeretet egy soha el nem múló kötelék lesz kettőnk között. Először azt hittük, hogy a mindkettőnket újra próbára tévő Katherine lesz az, aki a fő ellenséget jelneti majd számunkra, egy nála sokkal hatalmasabb és erősebb ellenséggel találtuk szembe magunkat. Megismerkedtünk az Ős vámpírokkal, akik közül a legveszélyesebbnek Klaus bizonyult. Elena vérét akarta, ugyanis az a legfőbb kulcs a rajta lévő átok megtörésében, melyet sajnos végül sikerült megtörnie. A legnagyobb csavar a történetben mindeközben az volt, hogy Damont megharapta egy vérfarkas, mely engem egy halálos megállapodásba kergetett az immár hibriddé változott Klaussal, majd miután az a vérét adta a testvéremnek, ezzel meggyógyítva őt, vele kellett tartanom.
Ezután következett be az, amitől a leginkább tartottam: Elena feláldozta magát a végső cél, Klaus megölése érdekében, amely sikerrel is járt, de ő már nem tért vissza. A szívemben ő általa elfoglalt helyet a keserűség és az indulatok vették át, azóta is érzelmeimet kikapcsolva, csupán a gyilkolásnak élek.