Damon Salvatore

Oly sok idő eltelt azóta, de még mindig emlékszek azokra a szép napokra, mikor még minden olyan egyszerűnek tűnt és békés volt. Gyerekkorom maga volt a megtestesült paradicsom – akkor még testvéremet, Stefant is kedveltem. Majd később én katonának készültem, Stefan meg otthon maradt apámmal, még ekkor olyanok voltunk, mint az elválaszthatatlanok, de ez az idő múlásával megváltozott. Minden akkor kezdődött, mikor megismertük a nőt, Katharine-t. Mondanom sem kell, hogy mennyire csodálatos volt számomra, rögtön a rabjává váltam. Csak volt egy kis bökkenő, még pedig az, hogy öcsém is pont oly gyengéd érzelmeket táplált felé, mint jómagam. Úgy tűnt, hogy nem elégszik meg velem és mindkettő Salvatore testér kell neki. Később megtudtam, hogy valójában Katharine egy vámpír, de nem érdekelt, az iránta érzett szerelmem sokkal fontosabb volt számomra, minthogy egy ilyen kis apró részlettel foglalkozzak.
Tudom, hogy őrültségnek hangzik, de még mindig emlékszek azokra a csodálatos éjszakákra, mikor belopódzott a szobámba. Talán akkor abban az időben mazochista lehettem, mert minden pillanatot élveztem, mikor megízlelt. Hagytam magam, bár nem tudom, hogy miért. Abban sem vagyok biztos, hogy megidézett, talán csak az iránta érzett szerelmem volt az oka.
Majd egy napon, amit mindennek mondanék csak szépnek nem, kiderült, hogy öcsémét és efféle élvezetekben részesítette. Mikor átváltoztam egyre erősödött az iránta érzett vonzalmam. Szívem apró kis darabokra tört, mikor Katharine-t galád módon csapdába csalták. Tudtam, hogy öcsém tehet róla, ezért még mindig képtelen voltam neki megbocsájtani.
Ez már jó pár éve történt, de még mindig az emlékekkel küszködök, úgy, hogy Stefan vígan éli világát. Aztán jött egy nőszemély, Lexi. Mikor megláttam rögtön tudtam, hogy valami nincs rendben vele és sejtéseim beigazolódtak. Teljesen fel voltam háborodva, hogy öcsém „vegetáriánus” életmódba kezdett, mikor nekünk az a sorsunk, hogy vadásszunk és emberi vért igyunk. Sosem tudtam, hogy mire jó ez az önsanyargatás, de Stefan lassan már a mesterévé vált. Így hát hagytam, hagy tegye tönkre magát, végül is akkor csak nekem jobb lesz, ha végre meghal az egyik legnagyobb riválisom.
Erre-arra jártam, éltem világomat. Persze sosem vetettem meg az alkohol is a nők társaságát, de kezdett monoton lenni számomra, ezért úgy döntöttem, hogy felkeresem öcsémet, hogy ezzel is bosszantsam. Hisz semmi sem izgalmasabb, mint egy dühös vámpír. Ezért vissza tértem Mystic Falls-ba. Nem meglepő módon drága öcsém nem őrült túlságosan a társaságomnak, de sosem foglalkoztatott különösebben, hogy tetszik-e neki a jelentétem. Csupán bosszantani akartam, de mikor megláttam Elenát, aki kiköpött Katharine más, úgy döntöttem mégis tovább maradok, mint terveztem. Eleinte azt hittem, hogy Elena egy hisztérika, de ahogy egyre jobban megismertem úgy kezdtem megkedvelni, de fülig szerelmes volt az én drága öcsémbe, ami persze, hogy nem tetszett. Féltékeny voltam rájuk, ezért úgy döntöttem, hogy vissza hozom Katharine-t az „élők” közé. Persze ez nem úgy sült el, ahogy gondoltam. Jól megkaptam, a képembe röhögött és még azt is hozzám vágtam, hogy mindvégig Stefant szerette. Ezen valahogy túltettem magam. Elég gyorsan megtaláltam az ellenszert a csalódásra pár tucat gyönyörű lány társaságában.
Oh Elena Elena, vele mindig kell, hogy történjen valami. Párszor már volt szerencsém megmenteni életét. Ahogy egyre inkább megismertem úgy kezdett iránta kialakulni vonzalmam. Deja vu érzésem támadt. Bele szerettem egy Katharine másba, aki szintén az öcsémet szereti. Az még nem is lenne annyira nagy baj, de érzem, hogy egyre jobban utál, én pedig egyre jobban bele habarodok.
Aztán, mikor azt hittem, hogy ettől rosszabb már nem lehet, ekkor lépett be a képbe Klaus, akinek Elena vérére fájt a foga, hogy létre hozza hibridjeit. Rettegtem, hogy Elenaval tesz valamit, tőle örültebb alakkal ezidáig még nem volt dolgom. Aztán félelmem beigazolódott. Elkövettem azt a hibát, hogy óvatlan voltam és egy nyamvadt vérfarkas megharapott, ezért Stefan fizetett. Klaus vére volt az ellenszer és, hogy öcsém megmentsem mellé szegődött. Pánik hangulat tört ekkor ki köztünk, mindenki azon volt, hogy öcsémet kiszabadítsuk a szadista karmai közül. De tervünk balul sült el. Hiába kértem, Elenat, hogy ne tegye, de mégis megtette, feláldozta magát és nem tért vissza. Azt hittem, hogy mindez idáig az volt a legfájdalmasabb, hogy Katharine-t elvesztettem, de igazán csak akkor döbbentem rá, hogy Elena volt az igaz szerelmem. Neki nem volt semmiféle idézésekre szüksége és mégis tiszta szívemből szerettem.
Nem is kell mondani, hogy ezek után fenekestül felfordult az éltem – már ha ezt annak lehet nevezni. Mint anno, most is a lelkem mélyén öcsémet hibáztattam. Lassacskán nyalogatom sebeimet az alkohollal és a nőkkel, de még egy olyant, mint Elena soha sem fogok találni. Persze az élvezetek hajkurászása mellett fokozatosan oda figyelek öcsémnek, hisz megígértem Elenanak.