Shea & Damon - Meeting

Egy újabb értelmetlen nap az életemből, amit Mystic Falls-ban töltök. Egyszerűen nem tudom megérteni magam, hogy Elena halála után is miért ragaszkodok ennyire ehhez a helyhez, mert itt már nincs senki aki fontos lehetne számomra. A napot lassan felváltja a Hold, ennek csak örülni tudok, mivel az este a kedvenc időszakom. Ilyenkor szinte azonosulni tudok a körülvevő sötétséggel. Eléggé megéheztem, mivel öcsém a látogatása során végzett játékszeremmel. Nincs más választásom, kerítenem kell magamnak valami táplálékot. Ráérősen megyek le a lépcsőn a nappaliba, oda sétálok a bárszekrényhez és töltök magamnak egy pohár whiskyt. Még iszogatok kitalálom, hogy hol is cserkésszem be ma esti áldozatomat. Választásom a belvárosra esett. Mivel eléggé nyúzott vagyok, ezért inkább megragadom az asztalon lévő slusszkulcsot és már el is hagyom a házat. Beszállok a kocsiba és a belvárosig meg sem állok. Olyan helyre parkolok, ami nem túl feltűnő, majd kiszállok és nézelődni kezdek. Az utcán alig páran lézengnek, ha akarnám az egyikkel most is végezhetnék, de sokkal jobban szeretnék valakit haza vinni és kedvem szerint játszadozni vele. Ezért is akarom megkeresi a megfelelő alanyt számomra. Még a kocsimnak dőlve azon töprengek, hogy ma este hogyan játszadozzak el azzal, akit megigézek, egy nő fordul be a sarkon. Bár messze van, de éles látásomnak köszönhetően jól látom. Talán ez a szerencse napom? Nem akarok semmi sem elkapkodni, ráérősen várom, hogy közelebb jöjjön.

¤¤ Címzett: Damon ¤ Szavak száma: 589¤ Zene: Karmin - Crash Your Party ¤ Megjegyzés: Na remélem tetszik. ¤¤

Végre rávettem magam, hogy tanuljak a holnapi töri dogára. De tényleg. Lehet, hogy hihetetlen, de ez egy olyan ritka alkalom volt, amikor rászedtem magam a tanulásra. Mondjuk a történelemnek muszáj is nekifeküdnöm, különben lőttek a Yale-nek. És azért továbbtanulni az egyetemen, még nekem is fontos. Szóval pont elkezdtem tanulni, amikor egyszerre megrohantak a gondolatok. Először rögtön Sebastian felé terelődtek a gondolataim. Az, hogy hogyan jöttünk össze, meg úgy minden velünk kapcsolatban. Eddig talán ő az első pasim, akibe tényleg szerelmes vagyok, de pont őt kell titokban tartanom. Legszívesebben szétkiabálnám a világnak, hogy vele vagyok, de jelenlegi helyzetemben ezt nem tehetem. Miért? Szimplán csak azért, mert a suliban a legnépszerűbb vagyok, ő pedig nem tartozik a "menő" kölykök közé. Igen, tudom, hogy az igaz szerelmet senki nem szégyelli, bla bla... Hát, én nem is szégyellem, de a hírnevemet sem akarom elveszíteni. Mit szólnának ahhoz, ha megtudnák, hogy egy kicsit különc viselkedésű zenésszel járok? Talán jól fogadják, de az is lehet, hogy lenéznek majd miatta, szóval inkább nem kockáztatom meg.
Éppen visszatértem volna a tanuláshoz, amikor hirtelen megszólalt a mobilom én pedig ijedtemben összerezzentem. Nem kéne ilyen hirtelen megszólaló csengőhangot. Kezembe vettem a készüléket és Brittany nevét írta ki. Ó, a kis drága, neki természetesen elnézem, hogy ilyenkor hív, hiszen a legjobb barátnőmről van szó.
- Szia, szőke ciklon. Mi újság? - szóltam bele a telefonba vidám hangon. Ha jobban belegondolok, egyenesen repestem az örömtől, hogy felhívott. Így van mire fognom a nem tanulást.
- Hola, chica latina! - szólalt meg és halkan felnevetett. Sokszor szólít chica latina-nak, mivel anyai ágról vannak mexikói felmenőim és ez meg is látszik rajtam.
- Szóval, nincs kedved elugrani egy kávéra, vagy egy shoppingra? - kérdezi és érzem, hogy erősen reménykedik egy igenben. Sóhajtottam egyet. Egyikhez sem lenne erőm, de azért sétálni elmehetek vele. Kell egy indok, hogy ne tanuljak.
- Mit szólnál ha csak sétálnánk kicsit? Túl fáradt vagyok bármi máshoz. - vetettem fel, ő meg szinte azonnal válaszolt.
- Oké, csajszi. Akkor találkozunk a Grillnél. - mondta vidám hangon, majd letette. Összeszedtem magam, majd elindultam.
Miközben jártuk az utcát, jó néhányan ránk köszöntek. Persze egy csomóan nem voltak ismerősök, de ezt teszi a hírnév. Hiszen újonnan a Grillben is fel szoktam lépni alkalomadtán. Ez csak jót tehet a jövőbeli énekesnői karrieremnek, ami nagyon is virágzóban van. És Britt-et honnan ismerték fel? Néha duettben szoktam fellépni vele, szóval őt is megjegyezték. Ráadásul az egyik legjobb táncos a városban és sok iskolai rendezvényen mutatta már meg a tehetségét.
Miután vége volt a nagy sétának, elköszöntünk egymástól, de nekem még nem volt kedvem hazamenni. Eszembe jutott, hogy találkozhatnék Seb-el, de ha jól tudom, ő éppen próbán van. Ezért csak céltalanul el kezdtem sétálni. Amikor befordultam az egyik sarkon, hirtelen ismét megcsörrent a mobilom. Felvettem és ismét Britt hangját hallottam meg.
- Na mit felejtettél el? - kérdeztem vigyorogva. Hajlamos arra, hogy minden csak akkor jusson eszébe, ha már túl késő.
- Nálad maradt a pénztárcám, vissza tudnád most adni? - kéri, én meg sóhajtok egyet. Nincs az az isten, hogy elsétáljak hozzájuk. Túl messze lakik.
- Figyu, majd holnap odaadom, most már majdnem otthon vagyok. Nyugi, nem költöm el a pénzed. - nevettem fel.
- Oké. - mondta, majd lerakta. Eltettem a mobilt és az keltette fel a figyelmemet, hogy egy pasas egy ideje folyamatosan bámul. Kicsit illetlenség, de gondolom felismert. Elvégre, sokan felismernek. Odasétáltam hozzá, majd megszólaltam.
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem kedvesen mosolyogva. Lehet, hogy csak egy rajongó, aki autogramot akar. Most nem viccelek, tényleg volt már példa arra, hogy valaki autogramot kért tőlem.

Mit is várhatok ettől az estétől? Őszintén bevallom, vért és még több vért. Nem tehetek róla, vámpírból vagyok, kell a vér, hogy életben tartson és nem mellékesen imádom az ízét. Talán csak a vér mellett két dolog van, amit imádok. Az épp aktuális prédáim és ne feledkezzünk meg azokról a csábító nyakakról. Persze szeretem kiválasztani, hogy kiből táplálkozok, de mikor a vérszomj eluralkodik rajtam, akkor találomra választok. Végül is csak az fontos, hogy vérhez jussok és nem az, hogy kiből. De ne feledkezzünk meg, hogy a fiatalabb lányokban van valami érdekfeszítő. Puha bőr, kellemes társaság és mennyei íz. Kell ennél több? Nekem mindig több és több kell, ezért vagyok most is itt. Fortuna rám mosolygott, mikor felém küldte ezt az ízletesnek tűnő lányt. Még felém közeledett számtalan dolog futott végig a fejemben, annyi dolgot tudnék tenni vele, sőt lehet, hogy még Ő is élvezné a dolgot. Miért is ne élvezné? Mindenki aki velem lehet élvezi és megtiszteltetésnek veheti. Szívesen felvinném magamhoz, de nem akarom, hogy úgy végződjön az élete, mint az elődjének. De öcsémnek nem lehet parancsolni, mondhatni, hogy pillanatnyi elmezavarban szenved, amit egy Elenahoz hasonló lány fog majd ápolgatni. Már is deja vu érzésem van. De most csak a felém közeledő hölgyre tudok figyelni. Mikor oda ér hozzám előveszem a legcsábosabb mosolyomat.
- Ha tudnád, hogy mennyi mindenben tudnál segíteni. - Bájos mosolyom még mindig nem fagyott le arcomról. Tartva vele a szemkontaktust szép lassan megfogom a kezét és lehelek egy kézcsókot a apróka kézfejére. Szorult még belém némi úriemberesség, csak nem fitogtatom sűrűn.
- Damon vagyok. - Remélhetőleg még nem hallott rólam. Most azonnal megkezdeném megigézését, de szeretem, ha maguknál vannak, legalább is egy darabig. Meg persze sosem tudhatni, hogy használ-e verbénát, mert akkor semmire sem megyek vele.
- Ami az illeti lenne egy kérdésem. Tudod mi a a verbéna? - Szinte csak úgy árad belőlem az önbizalom. Remélhetőleg még soha sem hallott róla és egy szép este elé nézünk.